A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

kány, Horka, Hrusova, Jánosy, Alsókalósa, Felsőkalósa, Királyi, Kuntaplóca, Lekenye, Lénártfalva, Lipócz, Mártonfalva, Mellété, Méhi, Nandrás, Oldalfalva, Páskaháza, Pelsőcardó, Pelsőc, Polom, Poprocs, Rákos, Ratkószuha, Ráss, Rekenyeújfalu, Redova, Rónapatak, Rudnya, Runya, Felsősajó, Sajógömör, Sankfalva, Sebespataka, Sztarnya, Sztris, Tiba, Tornaalja, Alsóvály, Zsip és Zsór. A fent említett falvak és mezővárosok egyforma szeretettel foglalkoznak fafeldolgozással, szén- és mészégetéssel, agyagedények készítésével, juhászattal, szövő-fonó háziiparral, szekerezéssel, és megélhetési szükségből több-kevesebb rendszerességgel, kényszerből kereskedelemmel is. Első helyen közülük a legtöbben Rozsnyót látogatj ák, de rendszeresen felkeresik a jolsvai hetipiacokat is. Cselnek mezőváros lakói különösen azóta kedvelték meg a jolsvai hetipiacokat, mióta a saját szombati vásáraikat a rozsnyói hetipiac szombatra tétele tönkretette. Mások azért, mert 1-2 mérföldön belül érik, s „alkalmatos vagy jó utakon járhatják". Pelsőc lakói sem elégedtek meg a saját mezővárosukban „minden sátoros ünnepek előtt való csütörtökön" tartani szokott vásárokkal. A szenet, meszet, a Tokajból hozott sót rendszeresen árulták, s a határukban lévő két vashámor termékeit gyakorta fuvarozták, gyümölcseiket, zöldségeiket pedig leginkább Jolsvára hordták eladni. „Két sátoros ünnepek előtt harmad nappal esnek" évenként a két vásárok Sajógömörben is, s a vásári jövedelem harmada a várost illette, de az oppidum lakói rendszeresen vásároztak Rozsnyón, Jolsván és egyéb helyütt is. Amíg a második helyen Jolsvát emlegetők 2-3, legfeljebb négy mérföldnyire kellett koptassák a lovak patkóját, a szekerek kerekeit, három-négy mérföldről, esetleg ötről is ellátogattak Jolsvára azok, akik harmadik helyen emlegették e gömöri mezőváros piacait, eladó és vevő helyükül. Néhány településről, e kategóriában, már rossz utakon vánszorogtak a felkeresni szükséges piacra, vásárra, de a fazekakat, cserépedényeket, faragott fatárgyakat vinni kellett, mert otthon éhes szájak várták az értük szerezhető búzát, rozsot, lisztet, egyebet, vagy éppen a nikotinéhségtől gyötrődők a nyírségi dohányt. Mentek hát egyik sokadalomról a másikra a lakosok, harmadiknak fordítván szekerük rúdját Jolsva felé az alábbi településekről: Alsóbátka, Felsőbátka, Berdarka, Berzetke, Csíz, Dobrapatak, Dulháza, Feketelehota, Feketepataka, Geczel, Iványi, Követses, Meleghegy, Pápócs, Pétermány, Radnot, Rakottyás, Pestér, Rimaszécs, Rochfalva, Kisszlabos, Nagyszlabos, Tamási, Triss, Újfalu és Zádorháza. Az említett települések lakói közül a pápócsiak konkrétan meg is mondják, hogy mivel keresik fel a vásárokat. Ahogyan vallották, „fazékkal, faedényekkel és bocskor készítésével kereskednek". Egyébként a Jolsvát harmadik helyen felkereső települések közül Rimaszécs mezőváros, ahol évenként háromszor tartanak kirakodóvásárt, s különösen hasznosak ezek a sokadalmak a szarvasmarhák adásvételére, ugyancsak „elküldte" lakóit Jolsvára. Néhány településről negyedik helyen is látogatták a jolsvai sokadalmakat. Ezek ha közel is feküdtek Jolsvához, útjuk nehezebb volt a kanyargó hegyi ösvények, sziklák miatt, de faragványaikkal, cserépedényeikkel rendszeresen útra kellett kelni s egy-egy hetipiacon, országos vásáron kirakodni, s ha nem volt kelendő az áru, továbbszekerezni borsodi, hevesi, szabolcsi, zempléni falvakba és mezővárosokba. Jolsvát a negyedik helyen vásározási alkalmakként emlegető települések a következők voltak: Babaluska, . Bugyikfalva, Derencsény, Esztrény, Gesztes, Ispánmező, Kiélte, Lukovistye, Szilistye. Ez utóbbiak, a szilistyeiek „kisebb fa és agyag eszközökkel, edényekkel" kereskedtek, a lukovistyeiek „asztalos és bognár mesterségük" termékeivel, míg az ispánmezeiek kovácsmesterségük termékeivel, leginkább „zsindely-szeggel". Az eddigiekből is látszik, hogy Gömör megyében ki-ki tette a maga dolgát, s élt ügyessége, apáitól tanult mestersége, háziipari tevékenysége nyomán. Még színesebb, még gazdagabb ez a kép, ha hozzávarázsoljuk Gömör harmadik nagy vásározó helyét, Rimaszombatot. E hajdan pallosjoggal rendelkező város a XIV. századtól rendelkezett 216