A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

vásártartási privilégiummal, s ezt az idők folyamán megtartotta. A 18. század utolsó harmadában 110 település lakói vallják eladó- és vevőhelyüknek, vásározási alkalmuknak. A települések számát tekintve csak harmadik a vásározó helyek rangsorában, de a vallomásokból kihámozható, hogy Rozsnyó után következik a rangsorban. Ha az úrbéresek, jobbágyok, zsellérek nem is kedvelték annyira, mint az előző két város sokadalmait, Rimaszombatnak velük szemben volt egy előnye. Mária Terézia uralkodása idején végleg ide költözött a megyei hivatal, Rimaszombat lett a vármegye központja, ahová évenként legalább négyszer betódultak a nemesek „valamennyien" a közgyűlésre, s ide jártak a törvénynapokon pereskedni is. Közigazgatás, igazságszolgáltatás gyakorta kapcsolódott össze a vásározási napokkal. Ilyenkor tehát Rimaszombaton vásározott a vármegye „színe-java", a törvényhatóság teljes nemessége. Maguk az úrbéres vallomások is azt sugallják, hogy nem annyira harmadik, inkább Rozsnyóval együtt az egyenlők között az első, de legalábbis a második hely illette meg Rimaszombat vásárait Gömör megyében a 18. század utolsó harmadában. Rimaszombat vásárainak jelentőségét Bácskai Vera és Nagy Lajos is hangsúlyozza, kiemelve a város életében két speciális mesterséget, a bőripart, a ruházati és textilipart. ők egyenrangúnak minősítik kapcsolatát Váccal, Losonccal és Balassagyarmattal, de nem tesznek említést arról, hogy Balassagyarmaton és Vácon keresztül Pesttel'is kapcsolatot épített ki e gömöri város.

9 Fényes Elek nagyon elismerőleg szól a városról és annak vásárairól. „Határa nagyobb részint róna - írta -, s mindennemű gabonát, különösen szép tiszta búzát terem; gyümölcsös és szőlőskertjei vannak; rétje kevés; legelője még kevesebb; erdeje nincs. Lakosai nagyon szorgalmatosak, s mind a kereskedés, mind a mesterségek folytatása által magukat jelesen megkülönböztetik . . . Vannak itt jó nyereggyártók, guba és pokróccsinálók, ötvösök, gombkötők, csutorások, híres búza kenyeret sütő asszonyok stb. Kereskednek gabonával, szalonnával, borral, dohánnyal, viasszal, mézzel, szarvasmarhával, lóval. Szombaton tartott hetivásárja gabonára nézve nagy fontosságú; országos vásárjai pedig jó lovak tekintetéből nevezetesek."

10 Ne csodálkozzunk hát, ha Rimaszombat vásárai a 18. század utolsó harmadában is kedveltek voltak. Néhány település számára kizárólagosak. Hét falu - D árny a, Kisfalud, Kerekgede, Serke, Simonyi, Tajti és Zabar -lakói csak Rimaszombat sokadalmait keresték fel. Igaz, közöttük voltak olyanok is, akik máshol nem vásározhattak az utak járhatatlansága miatt. Zabar lakói káraik között említették, hogy „emporiumuk Rimaszombat városa, mely noha csak három mérföldnyire van, de igen alkalmatlan útja van a nagy sár és sok meredek hegyek miatt". A Rimaszombaton vásározók közül azok száma az igazán jelentős, akik első helyen keresték meg e város sokadalmait, miközben több vásárra is rendszeresen eljártak. Ezek a következő települések lakói voltak: Almágy, Babaluska, Balogfalva, Alsóbátka, Felsőbátka, Bellény, Bugyikfalva, Czakó, Csíz, Derencsény, Dobfenek, Dobocza, Dulháza, Dúsa, Esztrény, Feled, Gesztes, Gesztete, Gömöri, Guszona, Jánosi, Jeszte, Ispánmező, Iványi, Kiette, Lukovistye, Majom, Mártonfalva, Meleghegy, Pálfalva, Pápócs, Radnot, Rakottyás, Rimaszécs, Szentsimony, Szilistye, Nagyszuha, Szutor, Tamási, Újfalu, Várgede, Zádorháza és Zsip. A felsorolt települések lakói közül sokan nem is a rimaszombati országos vásárokat keresik fel, sokkal inkább a hetipiacokat, mint azt a zádorháziak, várgedeiek, doboczaiak, bellényiek és mások külön is hangsúlyozták. Számos település lakói, a fentiek közül, munkaalkalmat is Rimaszombaton találnak. Különösen a szekerezés keresett 9. Dr. Borovszky S., é. n. 108-120.; Bácskai V.-Nagy L., 1984. 81., 142., 287-288., 294. 10. Fényes E., 1851. 217