A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben
nyász szakszóként. 27 Feltehetőleg a bányászatból került át a barkai, lucskai favágók terminológiájába is. A gömöri favágók az erdőn saját tulajdonú szerszámokkal dolgoztak. Barkán azt tartották, hogy négyes-ötös partiban is elegendő egy nagy fürész és egy kis fejsze, vagy balta, a gallyazáshoz, ágnyeséshez. Fülekpilisen a nagy fűrészt karaj fűrésznek, Barkán pedig hasas fűrésznek nevezik. Mindig két ember dolgozik véle, egyedül nem használható. Ezért kell a favágóknak legalább kettesével együttműködniök a munkában. A nagy fűrész hossza 120-200 cm között változott. Az egyik megmért karaj fűrész hossza 127 cm, legnagyobb szélessége 18 cm (vö. 3. kép). A kis fűrészt meghajlított kávára feszítik ki. Ezzel a favágó egyedül dolgozik. Ajnácskő, Fülek környékén (pl. Péterfala, Óbást, Fülekpilis, Hangony) cserfűrésznek nevezik. 28 A fűrészeket naponta egyszer-kétszer megélesítették reszelővel. 1941-ben a Csermosnya vidékén „a fa kivágásához a 2 méter hosszú nagyfűrészt használják, amit két ember húz. A fát előbb egyik oldalról behókácsolják, aztán a másik oldalról fűrészelik és döntik. Ha szükséges, ékelik és hogy könnyebben dűljön, az éket bakóval ütik, ezt a műveletet nevezik tolatásnak. A ledöntött fát legallyazzák baltával. Kiskovácsvágáson a csernek és fenyőnek a kérgét is leszedik, a többi helyen a kérget rajta hagyják a fán." 29 A fejsze 80-90 cm hosszú nyéllel használt, nehéz kétkezes vágóeszköz. Fadöntéshez és az ölfa hasogatásához nélkülözhetetlen. A balta szintén hosszú nyelű, de könynyebb vágóeszköz, amit fél kézbe fogva használnak. Nyeséshez, a sunyás (vékony, kicsi gallyak), hajtások levagdalására alkalmas. Mindkettőt emberemlékezet óta vasáru üzletben szerezték be már a múlt században is. Hetenként egyszer elvitték a kovácshoz megélezni, köszörülni. Hét közben maguk szokták élesíteni reszelővel és kaszafénnel (fenőkővel). A fadöntés Ajnácskő, Péterfala vidékén is úgy történt, mint a Csermosnya völgyében. Előbb léket vágtak a talaj fölött 25-30 cm-re a fa törzsén, azon az oldalán, amerre dönteni kívánták. Ezt követően a karajfűrésszel az ellenkező oldalon mélyen befűrészelték. Amikor a fűrész megszorult, éket vertek mögé, s ezzel a fa dűlését is elősegítették. A fa mindig a belékelt oldalára dűlt. 30 Barkán minden favágó vitt magával két-három vaséket az erdei munkahelyre. Ott a vaséket spaldnak nevezik ma is. Ismerik ezt a szót még néhány közeli faluban, pl. Lucskán és Szádudvarnokon. Spaldot a helybeli cigánykovács készített a favágó megrendelésére. Törött fejszét adtak neki, úgy olcsóbb volt, s biztosan jó acélból készült az ék. A cigánykovács értette a mesterséget, láncot is vele szoktak csináltatni a környékbeli fuvarosok. 31 A spald szót Herkely közelebbi helymegjelölés nélkül említi. Minthogy Gömör más részén nem bukkant fel eddig, nyilván a Csermosnya-völgyre vonatkozik ez a közlés. Távolabbi előfordulására nincs adat. 32 Feltehetőleg a gömör-szepesi németség nyelvéből került a barkai, lucskai favágók szakszavai közé. 27. Lásd az Új Magyar Tájszótár publikálatlan anyagában. A kéziratos gyűjtemény használatáért B. Lőrinczy Éva főszerkesztőnek ezúton mondok köszönetet. 28. Adatközlők: Megyesi József, Fülekpilis; Herényi Béla, Ajnácskő; Illés István, Péterfala. A keresztvágó fűrész (nagyfűrész) hossza Kazáron 1, 1,8 és 2 méter volt. Vö. Balázs G., 1982.13. 29. Herkely K., 1941.261. 30. Adatközlő: Illés István, szül. 1896. Péterfala. 31. Adatközlők: Lipták József, szül. 1902. Barka; Fehér József, szül. 1894. Lucska. Lásd még: Herkely K., 1941.261. 32. A Szilicei karsztvidéken és a Barkóságban ismeretlen. Szinnyei Magyar Tájszótára nem említi, az Új Magyar Tájszótár kéziratos gyűjteményében Herkely közlése szerepel. 580
