A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben

6. kép. Erdei gyalogszánkó ölfa szállításához 7. kép. Bárd. Lucska (Luöka), Csermosnya-völgy, Herkely K. 1941. nyomán Paládi-Kovács A. felv. 1978 Faéket a Csermosnya-völgyi favágók száraz bükkfából szoktak faragni. A faék hossza 40-45 cm volt. A vasék és a faék beveréséhez többnyire fabunkót, bakót használtak. Ezt is otthonról vitték magukkal az erdőre. A bakó rendszerint bükkfából készült. Kifaragták, kifúrták még nyersen és száraz, somfából vágott nyelet tettek bele. A bükkfából még a görcsöt is kivették, mielőtt a „bakónak való" darabot kivágták belőle. A kiszáradt bunkó erősen rászorult a nyélre. Két végére vaskarikát rakattak a kováccsal, hogy az abroncs védje, ne hasadjon el munka közben. Megesett, hogy az erdőben kellett fabunkót készíteni, mert a régi használhatatlanná vált. Ilyenkor gyertyánfát használtak hozzá. A kerülőtől kértek fúrót, hogy nyelet tehessenek bele.

33 Medvesalja, Erdőhát erdeiben hasonló gondossággal készült fabunkót nem használtak, legfeljebb alkalmi eszközöket, dorongokat. Erdei szállítóeszközök: Változatos módjai voltak a kitermelt fa szállításának is. Többnyire szekéren szállították el az erdőből a szálfákat, rönköket és a feldarabolt ölfát, méterfát is. A hatalmas szálfákat a Csermosnya-völgyiek két keréken szokták lehúzatni a hegyoldalakon. E kifejezésen azt értik, hogy a rönk egyik végét a szétszerelt szekér elejére, párnafájára helyezték és lánccal rögzítették. Amikor az ökör- vagy lófogat megindult, a rönk másik vége a földön csúszott. (Ezen a vidéken a két világháború között is inkább ökröt igáztak. Erdőmunkára alkalmasabb volt, mint a lófogat.) Szénát is szállítottak hasonló módon, ún. macskaszekéren, a szekérelőhöz kapcsolt rudakon.

34 Az ilyen rönkszállításnak előnye volt, hogy a csúszó fatörzs önmagát fékezte, nem terhelte az ökröket. Meredek hegyoldalakról a hasábfát, ölfát is láncba kötve húzatták le. A láncot a lovak hámfájához vagy az ökrök tézslájához akasztották. A pelsőci Nagyhegyen dolgozó szénégetők, mészégetők gallyazatlan fatörzseket is csúsztattak lovak után kötve. Egyesével vezették a lovakat a szénégetők asszonyai, lányai. Ajnácskőn és környékén a szálfákat négy keréken hordták. Akár 16-18 méteres szálakat is szállíthattak ily módon. Rakodás előtt a nyújtót lekapcsolták, a szekér első és hátsó részét szükség szerinti távolságra állították a rönk mellé. Hátul akár 3-4 méter hosszan „csüngött" a rönk, messze túlért a tengelyen.

35 Egész Gömörben megszokott a 33. Adatközlő: Lipták József, szül. 1902. Barka. 34. Vö. Herkely K., 1941. 261. Paládi-Kovács A., 1979. 315. 35. Adatközlő: Herényi Béla, szül. 1892. Ajnácskő. 581