A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KAMODY Miklós: Adatok Bártfa és Bártfa-fürdő postájának történetéhez

ADATOK BÁRTFA ÉS BÁRTFA-FÜRDŐ POSTÁJÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ KAMODY MIKLÓS Bártfa szabad királyi város postájának a múltja Habsburg Ferdinánd király idejére vezethető vissza. Ferdinánd 1549-ben, majd Rudolf 1599-ben nevezetes kiváltságokkal látta el a várost, melynek élelmes lakói kereskedelmi összeköttetésben álltak Lengyelországgal, ahová bort, jó minőségű vásznat, csipkét, fonalat szállítottak. A város nemcsak kereskedelmi, hanem kulturális centrum is volt, hiszen 1539-ben már evangélikus felekezetű gimnáziuma volt. Amikor a török hódítók ostromolták Egert (1552), megszűnt az 1550-ben létesült közvetlen Pozsony-Eger közti postai összeköttetés, mely Tokajon keresztül Erdély felé is közvetített. Taxis Mátyás pozsonyi postamester 1552-ben Pozsonytól a Vág folyó mentén északnak haladva, majd Rózsahegytől Lőcse, Eperjes irányába Kassáig létesített hadiposta vonalat. E vonalat az 1566. évi hadjárat alkalmával Schwendi Lázár ezredes Pethauer Mátyás tábori postamesterével Kassától Szatmárig hét új tábori postaállomás felállításával meghosszabbítatott.

1 Mikor a hadjárat befejeződött az új postavonalat a közforgalomnak átadta és királyi rendelettel Paar Mundin kassai postamester felügyelete alá helyezte. Bártfa ezen a postavonalon kívül esett, azonban mint vámszedő- (harmincados) hely, maga gondoskodott arról, hogy csatlakozzon az Eperjesen átmenő forgalomhoz, azon keresztül tartson kapcsolatot a pozsonyi kamarával, vagy Kassával a felső-magyarországi főkapitányság székhelyével. Az érintkezés fenntartása nem kis gondot okozott Bártfa szabad királyi város tanácsának. A személyes érintkezést az utazás tette volna lehetővé, de az utazás az utak állapota és biztonsága miatt kockázatos volt. Panaszolták is a bártfaiak Ferdinándnak, „hogy egy arasznyira sem mehet ki senki közülök a falakon kívül, hacsak életével nem akar játszani". Olyan idők jártak akkor az országban, hogy senki sem lehetett biztos, ha a szomszéd faluba megy nem évek múlva kerül-e haza, miután a török rabszolgapiacokat mint árucikk megjárta.

2 Az utasok, postaküldemények biztonságát a bártfai tanács úgy oldotta meg, hogy védőőrizetet szervezett, amit kellően felfegyverzett. Fegyveres kíséret mellett jártak a futókövetek (legatos cursores) vagy utaztak a tanácsurak hivatalos, kereskedők, polgárok üzleti ügyekben Eperjesre, ahol a menetrendszerű postajárathoz (ordinaria) csatlakozást kaptak. Ebből az időből maradhatott fenn a budapesti Postamúzeumban őrzött szépművű alabárd, melynek fém részében „Custos postae et. camb. Bartfensis" (Bártfa postahivatal és postajárat őrzője) felirat olvasható. l.HennyeiV., 1926.81. 2. Budapesti Szemle 1868. szeptember 13. 55