A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KAMODY Miklós: A tokaji posta története
A TOKAJI POSTA TÖRTÉNETE 173 1642-ben Cseresnyei Fülöp postamester után fia Dániel örökölte a hivatalt. A szepesi kamara tanácsosa úgy rendelkezett, hogy az utódnak a postamesteri fizetést a harmincados adja ki: „Committáltatik Kgdnek, hogy az Thokay Posta Mesternek, Cheresnyei Dániel Úrnak áz Tisztira járó fizetését havonként egész esztendőre által adja... el kezdve a fizetést ad die prima currentu Mesis Januáry, szokot quetanciát vévén mindenkoron róla Posta Mester Uramtól... I0 A posták és harmincadok összefonódása a XVII. sz. közepén a pozsonyi kamara törekvéseinek megfelelően annyira divatos volt, hogy sok harmin- cados, köztük Palánki Mihály 1654. február 7-én tokaji, Holló Zsigmond nagysárosi harmincados 1660-ban egyszersmind postamester is lett. Megesett az is, hogy a postamesterből lett harmincados, mint Szeldner János lőcsei postamester 1638-ban. A kamara így tudta legjobban hatáskörébe vonni a postaintézményt és magát a pozsonyi postaprefektust. Ezt a befolyását arra használta fel, hogy leveleket felbontva, annak tartalmához jutott. Wesselényi Ferenc a felső-magyarországi hadak főkapitánya — 1655-től az ország nádora — gyakran panaszkodott a királynál, a posták késői járása miatt. III. Ferdinánd 1652. november 30-án a sok panasz miatt elrendeli, hogy Wesselényinek, a nádornak, és a kamarának külön futár útján továbbítsák a leveleket. Amint utóbb kiderült (Wesselényi-féle összeesküvés során) a nádor és Wesselényi leveleit a pozsonyi postamester Bécsbe küldte, ott felbontották, elolvasták és csak mikor visszakapták Pozsonyba, akkor továbbították a rendeltetési helyre. Ez már a „fekete kabineti" működésének ideje. Wesselényi 1653. június 20-án sürgeti, hogy Kassától Tokaj felé lévő posták hozassanak rendbe. Erre az udvari tanács azt válaszolja, hogy az udvari haditanács azt nem tartja szükségesnek, és Wesselényi a posták tárgyában a királyt ne molesztálja. Wesselényi nádor kieszközölte III. Ferdinándnál Angaráni pozsonyi postaprefektus leváltását, akinek levelezése cenzúrázását tulajdonította. Angaráni utóda 1664-ben Pakay Benedek kamarai fogalmazó lett, aki a posták rendbehozásán sokat fáradozott. Pakay 1669-ben Pozsonytól Szatmárra menet szemleútján megvizsgálta az útjába eső postákat. Visszatérve útjáról pozsonyi kamarának tette meg jelentését arról, hogy a posták ellen napról napra több az erőszakoskodás. Sürgette a postarendtartás ismételt kiadását. Ez ugyan megtörtént, de a helyzet továbbra sem változott. Útjának mégis volt két haszna. Az az összeállítás, amely Pozsonytól Szatmárig létesített, 35 postahelyet tünteti fel, jelentős postatörténeti dokumentum. A Consignáció Postárum Hungaricárum, elnevezésű jegyzékben a következő postákat sorolja fel: Pozsony, Cseklész, Sárfő, Gerencsér, Kosztolány, Csejthe, Trencsén, Ulava, Zlieho, Bajmócz, Prudnó, Zsámbokrét, Nolcsova, Rózsahegy, Szentmiklós, Hibbe, Lucsivna, Svábócz, Lőcse, Korotnok, Bertót, Eperjes, Licsérd, Kassa, Szinna, Vilmány, Szántó, Tokaj, Királytelke, Kalló, Gyulaj, Dobos, Tunyog, Csengőd, Szatmár. A névsor hátlapján a következő megjegyzést találni: „posták járásának oly megállapítása, hogy azok bizonyos időre beérkezzenek, lehetetlen, az utak és helyek alkalmatlan volta és a nagy távolságok miatt. A másik haszna az útnak az volt, hogy Pozsony és Tokaj között minden 10. Uo. 95—98.
