A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KAMODY Miklós: A tokaji posta története

KAMODY MIKLÓS postamester 50—50 forint segélyt kapott. A posta helyzete, tekintélye azonban tovább romlott, a postamester fizetését rendszertelenül folyósították, az országot ellepő császári katonaság fokozódó túlkapásai miatt már postalegényeket sem tudtak kapni. Tokaj ez időbeni postamestere 1703-ig Sweinker Péter, akinek fizetése a szepesi kamara tisztviselőinek névsorán megjegyezve 400 forint volt. Magasabb mint a debreceni postamesteré Diószeghy Sámuelé, aki csak 360 forint javadalmazásban részesült. A századforduló elején a nép elégedetlensége az osztrák elnyomás ellen fegyveres felkeléssé fejlődött, melynek vezére II. Rákóczi Ferenc fejedelem lett. Amilyen erélyes volt a nagyságos fejedelem a mozgalom katonai és gazdasági megszervezésében, ugyanúgy határozott volt hírközlésének megteremtésében is. A királyi postahálózat felhasználásában különösen a Felső-Magyarországon sűrű, pontosan működő hálózatot létesített, mely elsősorban hadi és közigazgatási érdekeket szolgált, és személy, valamint levélszállító szervként működött. A levélposta minden irányban hetenként kétszer közlekedett. A postát a fejedelmi udvarból szerdán és szombaton indították. A postások szigorú rendre voltak szoktatva. A levelek gondos kezelése, a posták érkezésének, indításának, valamint az utasokra vonatkozó adatoknak az előjegyzése nemcsak hivatal, hanem fejvesztés terhe mellett volt elrendelve. Tokajnak Rákóczi postahálózatában központi fekvése volt, két fővonal érintette, négy irányban volt elágazása. Ezért a postamester fizetése a többihez képest a legmagasabb volt. A fejedelem szívesen időzött Tokaj városban, sok pátens-parancsolat kelt „Ex castris ad Tokaj positis" 1703—1705 között.

11 A Rákóczi-szabadságharc elbukása után a kuruc postamesterek elhagyták állomáshelyeiket, őket császárhű személyek váltották fel. Az udvar egyik legfontosabb ténykedése a szatmári béke után a postahálózat újjászervezése, kiegészítése volt. Elsőnek a Buda—Hatvan—Eger postavonalat állították helyre, melyet Darócon—Ónodon—Gesztelyen—Szerencsen át Tokajig építettek ki. Ónod— Tokaj közti viszonylat postatarifáit 1742-ben Szilvási Albert ónodi postamester ideje alatt külön pátens állapította meg. Az 1756-ban a kassai jezsuiták által kiadott kalendárium már Kassa— Erdély között létesített postajáratról tesz említést, mely Tokajt érintve fontos összeköttetéshez juttatta a tiszaparti várost. A postaállomások így következtek: Kassa—Szinna—Vilmány—Tállya—Tokaj—Nánás—Böszörmény—Debrecen—Pályi—Léta—Székelyhíd—Margita—Réda—Kémer—Somlyó—Zilah— Bréd—Magyaregregy—Zombor—Berend—Kösd—Kolozsvár—Torda— Kocsárd—Pannadi(Pannadea?)—Csanád—Szeben—Borubacli—Szombatfalu—Sárkány—Vladány és Corona (Brassó megye). Ez időben Tokaj a megyeszékhellyel, Sátoraljaújhellyel a vármegyei lovashajdú útján hetenként érintkezett. A megyébe címzett leveleket lovasemberek vitték tovább.

12 11. Kamody Miklós: Rákóczi postaszervezete. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 15. Miskolc, 1976. 12. Adalékok Zemplén Vármegye történetéhez. 1906. V—

VI. szám, 191.