A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton

312 VIGA GYULA völgyek tagolják, ahol a falvak határának csak kis része szántóföld, nagyobb része erdőség, s gazdálkodásukban mindig jelentősebb szerep jutott az állattartásnak.

9 A déli terület viszont termőtalajjal fedett karszt, ahol lomboserdők és kiterjedt szántóföldek váltják egymást. A két terület vegetációja is erősen eltér egymástól, ami az állattartás, legeltetés szempontjából ugyancsak jelentőséggel bírt.

10 Az általunk vizsgált falvak földrajzi helyzete és gazdálkodási struktúrája is eltérő. Tornanádaska, Komjáíi, Bódvaszilas, Perkupa és Szalonna a Bódva termékeny völgyében fekszenek,

11 Szögliget^ Jóswfő, Szin és Trizs, valamint az ún. Galyaság

12 falvai közül Szinpetri, Eger szög, Szőllősardó és Teresztenye szűk patakvölgyben települt. Aggtelek, Tornakápolna és Varbóc viszont hegyek által körülzártan, szűk völgykatlanban helyezkednek el.

13 Az Aggteleki-karsztvidék kecsketartásáról már a 16. századból van adatunk. Ila B. szerint a vidéken a török megjelenése után vett nagy lendületet a juhászat, csaknem minden aggteleki család nagy juhnyájjal rendelkezett, sőt volt aki kecskéket is tartott.

14 Adatok hiányában jelenleg nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy ezeket a kecskéket más állatfajokkal legeltették-e együtt, s naponta hazahajtották, vagy pedig — ahogy ezt egyebek között Máramaros vidékéről és Erdélyből származó párhuzamok jelzik — a vidék kosarazó juhászatával kapcsolódott össze, s a terméketlen talaj javítását is szolgálta.

15 További kutatásunk feladata lesz annak kiderítése is, hogy az említett korszakban a kecske tartása milyen rétegek gazdálkodásához kapcsolódott. Településeinken — a korábbi kecsketartás hagyományaként — földrajzi nevekben is felbukkan a kecske. Aggtelek határában található a Kecskés-tó nevű teber, ahol esős időben összegyűlt a víz, s — tekintettel a karszt vízszegény jellegére — valószínűleg az állatok itatását is szolgálta. Szinpetri határában van a Kecskés-völgy, a szögligeti és a derenki határ egy részét Kecskésnek nevezik. Teresztenye határában található a Kecske-kút, amelyik a környék egyik legbővizűbb forrása.

16 Adataink szerint a vidék paraszti gazdálkodásában 1895 és a második világháború közötti időszakban nem játszott fontos szerepet a kecsketartás. 1895—1976 időszakban az állomány a következő képet mutatja:

17 1895 1911 1935 1942 1976 Aggtelek 135 30 Bódvaszilas — — — 1 — Égerszög — 4 — 2 10 Jósvafő 2 8 6 28 9 Komjáti 1 — — — — Perkupa — 1 — 25 8 Szalonna 4 2 1 -— — Szin 2 1 — 17 7 Szinpetri — 2 — 12 3 Szögliget — — — 6 4 Szőllősardó — — — 25 20 Teresztenye — 2 — 6 35 Tornakápolna — < 9 6