A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton
KECSKETARTÁS AZ AGGTELEKI-KARSZTON 313 Tornanádaska Trizs Varbóc — — — 7 —7 2 —. 1 1 — 3 A kecskék aránya az állatállományon — csak szarvasmarha, ló, sertés, juh és kecske — belül területünkön a következők szerint alakult (összevetve az országos és a megyei értékekkel): 18 A kecskék száma az állatállományból %-ban kifejezve: OrszáMegyénkAggtelekigosan ben karszton 1895 0,30 0,31 0,06 1911 0,23 0,26 0,17 1935 0,43 0,42 0,06 1942 0,73 0,65 0,85 1946 2,66 — — 1950 1,54 2,54 — 1954 2,04 2,25 — 1960 0,69 0,74 — 1965 0,67 — — 1966 — 0,67 — Sajnos a rendelkezésre álló statisztikák hiányosak, 1942 utáni falvankénti adatokat nem ismerünk. Űgy tűnik azonban, hogy két összeírás közötti időszakban a kecskeállomány rövid idő alatt felszaporodott, s újra meg is fogyatkozott falvainkban. Elegendő itt Bódvaszilas példáját megemlíteni, ahol az 1942-es összeírás csak 1 kecskét jelez, az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején kb. 120 állatból álló kecskenyáj volt a faluban, az 1950-es évek második felében pedig újra csak néhány darab található. Az országos és megyei adatok mutatóival és saját gyűjtésünkkel összevetve azonban úgy tűnik, hogy kellő biztonsággal megrajzolhatjuk a kecsketartás jelentőségének alakulását az Aggteleki-karszt falvainak paraszti gazdálkodásában. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a terület állatállományában a kecskék aránya •— kivéve az 1942es évet — alatta marad az országos és a megyei átlagnak. A terület kecskeállománya nem egyenletesen oszlik meg, hanem néhány faluban koncentrálódik. Különösen nagy jelentősége volt tartásának a hegyesebb határú falvakban (Aggtelek, Jósvafő, Teresztenye). 19 A második világháborúig kecskét elsősorban a pásztorok tartottak. Mellettük csak a legszegényebbek gazdálkodásában bírt jelentőséggel ez az állatfaj, akik tehenet nem tudtak tartani. Akinek tehene volt, az nem tartott kecskét. A cigányság számára fontos volt a kecske tartása: fedezte a család tejszükségletét. A kecsketartásnak ekkor sok ellenzője volt, főleg a nagyobb gazdák között, akik féltették az erdőt a kecske kártételétől. Bódvaszilason — ahol a
