A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

JOÓ Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez

ADALÉKOK A SÁTORALJAÚJHELYI PÁLOS-PIARISTA TEMPLOM TÖRTÉNETÉHEZ 167 15. kép. A főoltár szekrényének képe Hoffmann Edit „A felajánlás a szent István ábrázolásokon" című tanul­mányában 82 ugyancsak elfogadja a főoltár 1729. évi készítési időpontját, és az oltárt a Szűz Máriának, Magyarország Patrónájának való felajánlás je­gyében komponáltnak minősíti, s Szent István és Szent László felajánlását az oltáron betöltött szerepét domborítja ki. 83 Az oltár rovarfertőzések és károsítások miatt katasztrofális állapotba került és az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából restaurálás cél­jából lebontották, fertőtlenítették és Budapestre szállították a szószékkel együtt. A restaurálásról a ,,Műemlékvédelem"-ben 84 Bleicher Nándor szá­molt be, s több fontos, s több vitatható megállapítást tett. Rögzíti ő is az ol­tár Strőcius János György lőcsei szobrász tervei alapján 1716—1721. kö­zött történt készítését, de szerinte a magas oltárépítményt és az ornamentá­lis díszeket valószínűleg a pálos rendhez tartozó arculáriusok (asztalosok) készítették. Az oltár összeépítését nagyon gondos munkával végzettnek mi­nősíti. Szerinte az oltárt nem meghatározott összhatás szerint díszítették, hanem arra törekedtek, hogy a rendelkezésre álló mezőket minél gazdagab­ban töltsék ki. Utal arra, hogy az oltárt a piaristák „1790 körül" megváltoz­tatták és a Strőcius által készített szobrokból csak Szent Mihály szobra ma­radt meg a felső oromzaton. ,,A nyom nélkül eltűnt gazdag szobordísz he­lyére ekkor került Szent László és Szent István kisebb méretű sablonos szob­ra." Közli, hogy az oltárt teljesen átfestették 1902-ben, s az eredeti, váltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom