A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
JOÓ Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
168 JOÓ TIBOR zatos barokk színösszeállítás helyett kemény, harsogó zöld olaj festékkel „márványozták". A Strőciusszal kötött szerződés, valamint az 1786. évi leltár adatai alapján azonban a Rados Jenő, Hoffmann Edit, vagy Bleicher Nándor által közölt megítélésnél világosabb, magasabbra értékelő és több összefüggést megvilágító képet alkothatunk. Rados Jenő és Hoffmann Edit még nem ismerte a Baranyai Béláné által publikált megállapításokat és szerződéseket, s véleményük egyrészt az 1729-es időponthoz, másrészt az általuk ismert főoltár-összhatáshoz kötődött. Bleicher Nándor pedig a szerződés szövegét és tartalmát hagyta figyelmen kívül akkor, amikor az oltárt részben Strőcius, részben pedig pálos munkástestvérek által építettnek minősítette. Hangsúlyoznunk kell, hegy a főoltár hajdani kompozíciójában és szobraiban a régi összetétel szerinti elhelyezésnél komoly céltudatosság és előre meghatározott összefüggés érvényesült; a szobrok eltávolítása és cseréje igen komoly mértékben rontotta és rontja az összhatást és ezeken túlmenően az 1902-es átfestés idézte elő a provinciális hatást. Bizonyossággal megállapíthatjuk azt is, hogy az első kompozíció és kivitelezése teljes mértékben Strőcius és műhelye munkája volt. Nyilvánvalóan más az építészeti elemek, indák és pálmaágak hatásának érvényesülése, ha nem a jelenlegi 3 nagyobb szobor, hanem hét szobor, s mind Szent Mihály arkangyal szobrához hasonló művészi megjelenítéssel érvényesül, nem pedig az utólag odahelyezett és a szakemberek szerint sablonosnak, kisebb méretűnek minősített két királyszobor, s az eredeti oltárképnél jóval kisebb méretű Mária-kegykép. A főoltárt és a Szent Mihályszobrot Bleicher Nándor által rendelkezésre bocsátott képekkel mutatom be. Az oltár összefüggéseit Szentgyörgyi András piarista tanár jegyzetben részletesen kiírt véleménye 8 ^ alapján világítom meg: Az oltár eredeti kialakítása a barokk oltárretabló hierarchikus tagoltságát világosan mutatta. A belső két szobor: Remete Szent Pál és Remete Szent Antal szobra volt a tituláris szent — Egyed — két oldalán. Mellettük Ágoston és Jeromos, a két nagy egyházatya állott. Az ívelt párkányrészeken strázsált a középkorban nagyon tisztelt Szent Onofriosz és Keresztelő Szent János. A koronázó motívum — a ma is meglevő — Szent Mihály-szobor, az ördögöt letipró harcos arkangyal. Az indák és a remete-pálma ornamensek itt nem elsősorban díszítő elemek, hanem szimbólumok ! 86-88 Az újhelyi pálos tervezetű főoltár eredeti program és méretarányok szerinti szoborpótlással való teljes helyreállítása lenne célszerű, s a hiteles adatokon nyugvó megoldást elősegítő rekonstrukciós sémát mellékelem is. 89 A korábbi leírásokból ismert, feltehetően 1786—1789 között vagy hivatalos értékesítések útján, vagy pedig a különböző vidéki plébániákra kihúzódott pálos atyákkal együtt vidéki templomokba adott Strőcius-szobrok kutatása annál inkább is szükségszerű lenne, mivel Baranyai Béláné 90 szerint most csak a Szent Mihály-szobor az egyetlen biztos tanú Strőcius János György tevékeny életének (30 évi aktív működésre utaló adatok vannak!) munkájáról, s a nyírbátori minorita templom három nagy oltárának és szószékének mesterkérdését is másként, megbízhatóbban lehetne megvilágítani más Strőcius-szobrok és művek ismeretében, mint pusztán egy nehe-
