A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után

MUNKÁSSZOBRÁSZAT DIÓSGYÖRVASGYÁRBAN 377 Diósgyőri Munkás: V. évf. 6. sz. ,,A kultúrverseny eredményei — december 31-én lezárultak — »Kultúrával a munkaversenyérU akció kiértékelése megtörtént és a Vasas nagyüzemek a verseny tartama alatt a következő pontozást érték el: 1. A Budapesti MÁVAG 2682, 2. Diósgyőri MÁVAG 2631, 3. Csepel 2362, 4. Ózdi Vasgyár 735, 5. Ganz Villany 678. A Diósgyőri MÁVAG kultúrmunkásai az ország nagyüzemei között a második helyezést érték el, alig valamivel kisebb pontszámmal, mint a budapesti MÁVAG. Azonban tekintetbe kell venni azokat a nehézségeket, amit a fővárostól való távolság jelent és tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy jó munkát végeztek szakosztályaink. Néznünk kell helyzetelőnyüket is, nevezetesen, hogy a Vasgyár zárt települést jelent, kulturális centrumot, valamint gyártelepünk ipari jelentőségét és nagyságát, azokat az értékeket, melyekkel rendelkezünk és köteles önkritika jegyében meg kell állapítani, hogy az első helyen is végezhettünk volna. Mindezeket egybevetve, minden reményünk és jogunk megvan arra, hogy a most meginduló versenyben az első helyre küzdjük fel magunkat. Most már híre van Diósgyőr-vasgyár kultúréletének országszerte is és a hírnév kötelező: Előre tehát kultúrmunkások az aranykoszorús üzem jelvényének megszerzéséért, előre kultúrával a szocializmus építéséért." De nem fejezhetem be az 1948. évről szóló emlékezéseimet anélkül, hogy ne méltassam az év karácsonyán — nagy sikert aratott — kiállításunkat. Ismét azt tartom helyesnek, ha idézem a Diósgyőri Munkás beszámolóját: „Megnyílt a munkásművészek karácsonyi kiállítása.— Gyárunk képzőművészeti szakosztálya vasárnap délelőtt nyitotta meg karácsonyi kiállítását a vendéglő emeleti termében. Herczeg Ferenc gyárigazgató elvtárs megnyitójában legmesszebbmenő támogatást ígért a gyár munkás-képzőművészeinek, majd Ruttkay György dr. ismertette azt a szocialista irányt, amelyen a művészeknek haladniuk kell stb." A szakmai műveltség kiszélesítésére — mint már említettem is — kirándulásokat és tapasztalatcseréket rendeztünk. Ismét ellátogattunk — most már csak a kisplasztikusok — Hollóházára, mégpedig akkor, amikor a festőkollégák — korábbi tervüket megvalósítva — a füzérradványi kastélyban nyaraltak, illetve dolgoztak. Az ősszel Pesten megnyílt szovjet reprezentatív kiállítás megtekintésére is felutazott a csoport. Végül pedig — 1949. év tavaszán — háromnapos kirándulást szerveztünk a herendi porcelángyár megtekintésére. Közben a pesti Szépművészeti Múzeum gazdag gyűjteményeit néztük meg. Egy-egy érdekesebb műalkotás előtt „kritikai megbeszélést" tartva. Valamennyi tanulmányi kirándulásunk közül a herendi gyár megtekintése volt a legélménytnyújtóbb. Talán azért, mert az egyik művezető kalauzolásával szemlélhettük meg a gyár műhelyeit, égetőrészlegét, raktárait és a gyár régi készítményeinek egy-egy darabját tartalmazó gyűjteményt. Herendről Veszprémbe utaztunk, ahol azonban a szálláskereséssel annyi időt vesztettünk, hogy a gyönyörű régi városból alig láttunk valamit.