A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

A III. HADTEST A TOKAJI HÍDFŐBEN ÉS A 2. DANDÁR ANABAZISA 319 tüzérségivel együtt át is adta, a saját katonái pedig leszerelésük után gyalogszerrel eltávoztak Budapest felé. (Nagyrészt a 3. gyalogezred katonái, valamint az 1. hadosztálynak a 32. tüzérezreddel együtt Vácra szivárgott töredékei.) A székely dandár parancsnokának emlékezéséből idézzük: „ . . . A kompokat a kidőlt hivatalos személyzet helyett a székelyek igen hozzáértőén kezelték. A hivatalos kompmester ama felszólításának, hogy az átkelést igénybe vevő csapatok nevét (elnevezését) és a hadifelszerelés mennyiségét vele hivatalosan közöljem, nem tettem eleget és visszautasítottam. Sőt minden átkelő csapatrész parancsnokát is figyelmeztettem, hogy szigorúan tartózkodjanak az adatközléstől. A Dunántúlra történt kompátkelésünk általában zavartalan volt. Azt északról lovasfelderítéssel biztosítottam. Szükség esetén harc árán is hajlandók voltunk az átkelést végrehajtani. A románoknak Budapesttől északra, Visegrád felé kikülönített részei meg is mozdultak, de velünk harcba nem keveredtek" [24]. A Visegrádon megpihent dandár csapatai közül a 39. gyalogezred önkényesen a 22. székely ezred nevet vette föl. Az itt összegyűlt alakulatok a volt 39. vörös ezred törzséből alakult dandártörzsből,- a 21. ezred II. és III. zászlóaljából, utász- és rohamszázadából (a tokaji harcokból ismert 21/1. század, illetve a Szántó-különítmény), a 22. ezred három zászlóaljából és lovasított osztagából, valamint a 38. tüzérezred hat ütegéből állottak (Verbőczy négy, Kóréh öt ütegről tud.) Magukkal hoztak 31 tarackot, hegyi és tábori ágyút, 120 géppuskát, teljes ütközet- és málhavonatot, valamint bőséges lőszert. Visegrádon volt fegyveres incidensük egy rajtuk ütött részalakulattal, ez azonban nem a soproni vörös ezred volt, mint Kóréh erős kritikával olvasandó könyvében írja, hanem nyilvánvalóan az esztergomi XVI. határvédzászlóalj részlege. Ezt a támadást azonnal visszaverték. Augusztus 7-én Verbőczy százados érintkezésbe lépett a hadügyminisztériummal és megtudta, hogy már a Peidl-kormány is megszűnt, illetve egy ellenforradalmi kormány kezébe került a hatalom, a volt magyar vörös hadsereg többi részel vagy román fogságba kerültek, vagy feloszlottak. Tekintettel a román csapatok közelségére, a dandár folytatta útját Esztergom felé, ahová augusztus 8-án érkezett be. Egyúttal Szobra — amelyet közben csehszlovák részről megszálltak -— francia nyelvet tökéletesen beszélő hadikövetet küldött, aki azzal tért visza Nagymaros-Visegrádra, hogy megígérték neki, ha a Duna mentén tüzelés nélkül vonulnak nyugati irányban, ők sem fognak rájuk tüzelni. A dandár mindamellett biztonsági okokból lépcsőzetes tüzérségi ütegállásokkal vonult el. Augusztus 8-án ,,39. ezredparancsnokság" címére Esztergomban azt a parancsot kapták, hogy húzódjanak Kisbérre és vegyék fel az összeköttetést Sréter ezredessel Székesfehérvárott, a románokkal pedig kerüljék a fegyveres összetűzést. Tekintettel arra, hogy a románok közben elzárták a Székesfehérvárra vezető utat is, a székely dandár folytatta útját Komárom-Űjváros felé, bevonva a Kisbérre és Tatabányára kitolt csapatrészleget is. Komáromba augusztus 10-én érkeztek be a dandár csapatai, ahol a vasúti állomáson berakodtak és Győrbe távoztak. A dandár egyik felét Verbőczy százados felsőbb rendelkezés hiányában öntevékenyen Magyaróvárra irányította, mivel tudomására jutott, hogy csehszlovák részről Pozsonynál hadműveleteket készítenek elő Mosón- és Sopronmegye megszállása, illetve jugoszlávokkal együttműködve a dunántúli korridor megvalósítása