A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

TAKÁCS Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei

BORSODI REFORMÁTUS TEMPLOMOK RÉGI SZŐNYEGEI 129 szintén volt a borsodi református templomokban. Az említett „veres tarka" szőnyegek mellett volt még „egy veresses szőnyeg" (Mezőkeresztes, 1665), „egy veress szőnyeg" (Hubó, 1711), „egy veres szőnyeg" (Zemplénagárd, 1806) a most felsorolt egyházközségekben. A kilim szőnyegek anyaga gyapjú, régi elnevezéssel élve: szőr volt. Talán nem tévedek, ha ugyancsak kilimnek tartom azokat a szőnyegeket, amelyek ilyen meghatározással vannak feljegyezve a leltárakba: „két veszszős szőr szőnyeg" (Harmac, 1735), „egy katedrára való négy nyüstös szőrből szőtt szőnyeg" (Alsódobsza, 1806), „egy szőr szőnyeg az asztalon" (Révleányvár, 1806), „egy kék szőr szőnyeg" (Szendrő, 1711). Hasonlóképpen a kilimek csoportjába sorolom a kalamajka elnevezésű szőnyegeket is. Bodrogolasziban két ilyen szőnyeget találtak az egyházlátogatók: „Az Ur asztala szőr, veres csikós kalamajkával van bé boritva, kő kátédra hasonló kalamajkával van bé terítve'. (1806) [5]. A kilim szőnyegek Bethlen Gábor limitatiojában kárpit néven is előfordulnak. Ebből arra következtetek, hogy az otrokocsi egyházközség 1668-as összeírásában feljegyzett „egy prédikálló székre való kárpit" szintén kilim szőnyeg volt. Hasonló vélekedéssel vagyok a Szilicén 1669-ben feljegyzett „virágos szőnyeg"-vő\. A kilim szőnyegek geometrikus díszítményei mellett gyakori a virágos, leveles ornamentika, tehát érthető a szőnyegre alkalmazott „virágos" jelző. A kilim szőnyegek nagy részét keskeny szövőszéken szőtték, amiket ebben a formában függönyszárnynak, faliszőnyegnek lehetett használni. Két azonos díszű szárny összevarrásából állott elő a szőnyeg [6]. Ebből következik, hogy a borsodi református templomok ingóságai között szereplő „dufla", „dupla", „duffla", „duplás" jelzővel ellátott szőnyegek valószínű szintén kisázsiai kilimek voltak. Több eklézsia leltárában találtam ilyen elnevezésű szőnyeget: „két szőnyeg, egyik dufla" (Bükkzsérc, 1711), „prédikáló széken dufla szőnyeg" (Jósvafő, 1711), „egy dupla szőnyeg" (Szin, 1711), „egy duffla szőnyeg" (Szinpetri, 1711), „szőnyeg kettő, egyik duffla" (Szögliget, 1711), „két duffla szőnyeg" (Szuha, 1711), „egy duplás szőnyeg" (Szőlősardó, 1711). Ha még ehhez hozzáveszem a bővebb meghatározással feljegyzett két szendrői szőnyeget: „egy dufla veres tarkás szőnyeg, egy duffla tarkás szőnyeg az Ür asztalán és a prédikátor székin" (1711), akkor szinte bizonyosra vehető, hogy a felsorolt szőnyegek kivétel nélkül kilimek voltak. A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy a kilimeket nemcsak összevarrott alakban használták egyes gyülekezetek. Szószéktakarónak fél formájukban is nagyon jól megfeleltek. Semjén leltárában így szerepel: „katedrán vagyon egy fél viseltes szőnyeg". (1806). Nem mertem volna a „tarka", „közönséges", „virágos", „szőr", „veres", „kalamajka", „kárpit", „dupla" néven említett szőnyeget azonosítani a kilimekkel, ha nem bukkantam volna rá magára az eredeti elnevezésre. Ez a meghatározás Erdélyben közismert volt a XVII—

XVIII. században, sőt a kisázsiai kilimek mintájára Erdélyben is készítettek hasonló szőnyegeket, de ezeket „székely kilim" névvel különböztették meg a Keletről behozott darabokból. Szabó T. Attila az erdélyi festékes szőnyegekről szóló tanulmánya-