A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

ADATOK A MAGYARORSZÁGI ROMÁN HADSZÍNTÉR TÖRTÉNETÉHEZ 34,7 Landler Jenővel voltak kapcsolatosak. Erről azonban az 1927-ben megjelent feljegyzéseiben nem emlékezett meg, mivel az akkori időt nem találta alkalmasnak arra, hogy elismerje azt, hogy nemcsak a tanácskormány, hanem a szegedi kormány sem felelt meg az ő elgondolásainak. Juliernek Tiszántúl visszafoglalására irányuló haditervét Stromfeld évek múltán hibásnak véleményezte azzal az indokolással, hogy az csak békés megszállásra volt alkalmas. Július 18-án vette át a főparancsnokságot Landler Jenő, amikor még felmerült az a gondolat, hogy nem Szolnoknál, hanem Tokajnál lesz a főátkelés. Ide szállították volna a 2., 5. és 6. hadosztályt, míg Szolnoknál csak a 7. hadosztály, Csongrádnál a 2. hadosztály egy ezrede, hadseregtartalékban pedig a 3. hadosztály maradt volna. Ez a terv azonban nem valósult meg, [35] Az északi területek önkéntes és minden garancia nélküli feladása erkölcsileg felért egy elvesztett háborúval. Június 30-tól július 18-ig a hadseregben a következő bomlási tünetek mutatkoztak: Fel kellett oszlatni a 8., 11. és 14. munkásezredet. A 8. munkásezred megmaradt legénységét ugyan felosztották a 2. és 6. munkásezred közt, de a másik két ezred legénységét vissza kellett küldeni a gyárakba. A 2., 6. és 22. munkás- és 3., valamint 10. sorgyalogezrednél tömeges szökési jelenségek mutatkoztak. A miskolci háziezrednél majdnem kizárólag a gömörmegyei illetőségű katonák távoztak el. Salgótarjánról panaszok érkeztek, hogy a 80. dandár katonái fosztogatják a lakosságot. Utánpótlás hiánya miatt a nyugalmas dunántúli frontszakaszra kellett küldeni a 7. munkásezredet, a Balkán-zászlóaljat és a 11/26. nemzetközi zászlóaljat. Az 5. és 6. hadosztályparancsnokság jelentette, hogy a legénység szabályosan éhezik, a 2. hadosztály pedig „zendülés elkerülése végett" ugyanazon okból kénytelen volt az Örkényi kiképzőtáborban levő legénységet szabadságolni. A 101. tüzérezred tisztikara határozatot hozott, hogy ha Tiszántúlon románok helyett fehér gárdákkal kerül szemben, nem fog harcolni, a 8. hadosztály gyalogsága pedig nem volt hajlandó a hajmáskéri táborból Csongrádra indulni, csak a tüzérség rakodott be. Mindennek tetejébe a IV. határvéd kerületi parancsnokság csapatai is felbomlottak — és pedig az oda beosztott politikai megbízottak hibájából, úgy hogy a Baja-szegedi szerb-francia front szemmeltartására ki kellett rendelni a 4. hadosztályt a 2. és 6. munkásezreddel. [36] A parancsnoki kar és a politikai megbízottak testülete közt a viszony igen feszült volt, amiről Polyákovits hadosztályparancsnok és Münnich politikai megbízott közti fegyveres incidens is tanúskodik. Ellenben valótlanoknak bizonyultak azok a hírek, hogy a Tisza balpartján fehér gárdák állanak. A tény az volt, hogy a Tisza balpartján erdélyi románokból és szászokból szervezett csapatok állottak, akik közt természetesen igen sok volt a magyarul tökéletesen beszélő egyén. Ezek a román hadvezetőség utasítására magyarul szoktak átkiabálni a jobb partra, azt állítva, hogy a fehér gárda vagy éppen a székely hadosztály tagjai és a vöröskatonákat átszökésre biztatták. [37] Ebből az időből újólag azzal a javaslattal lépett fel Dómján Béla százados, a III. hadtestparancsnoksághoz beosztott politikai megbízott, hogy a ma-