A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

338 FOGARASSY LÁSZLÓ A szerbek a magyar hadikövettel még csak szóba sem álltak, a csehek viszont igen, azonban azt állították, hogy fegyverszüneti tárgyalásokra voltaképpen nincs is szükség, mert ők a békekonferencia döntése értelmében új demarkációs vonalat szállnak meg. Ez azonban önkényes akció volt, amelyet a békekonferencia mégcsak nem is hagyott jóvá. (Budapestnek javasolt megszállásáról nem is szólva.) A magyar tanácskormány mindezekre nem válaszolhatott mással, mint a proletariátus mozgósításával. Május 8-án Tiszavárkonyt lőtte a román tüzérség. Május 9-én pedig Csongrádnál akart kisebb román erő átkelni, ezt a támadást azonban a vörös csapatok visszaverték. Ugyanezen a napon Karikás Frigyes, a Sárói csoport politikai megbízottja javaslatot küldött Besenyőtelekről Kun Béla külügyi népbiztosnak, hogy Sárói Szabó Tibor vegye át a parancsnokságot a székely csapatok fölött és ezeket olvasszák be a Sárói csoportba. Hivatkozott rá, hogy ezt Verbőczy százados vezetése alatt egy székely katonai küldöttség kérelmezte. Kun Béla Karikás Frigyes táviratát az erre illetékes hadseregfőparancsnokságnak továbbította, aki viszont kioktatta Karikást, hogy a hadrakelt alakulatok ügyei a Hadseregfőparancsnoksághoz és nem a Hadügyi Népbiztossághoz tartoznak. Ettől függetlenül politikai megbízottnak katonai jellegű kérdésekbe beavatkozni nincsen joga. [7] A Sárói csoport és a székely csapatok maradványainak egyesítésére egyébként csak július első napjaiban került sor. [8] Május 10-én a románok Mindszentnél háromszor is megkísérelték az átkelést. A gödöllői főhadiszállás azonban nagyon helyesen feltételezte, hogy egyszerű tüntetésről van szó, mivel a románoknak nem álltak rendelkezésre megfelelő áthajózási anyagok az áradó Tiszán. Azonkívül a tokaji hídfőjükből sem támadtak, pedig erre a pontra nagyszámú erősítéseket tolhattak el. Ezért a hadseregtartaléknak szánt III. hadtestet nem a tiszai front megerősítésére vonultatta fel, hanem Dunántúlra akarta szállítani, mivel Zágráb fíílől várt antanttámadást. [9] Május 11-én a Hadseregfőparancsnokság Csongrádnál hadiköveteket küldött át a románokhoz, hogy az árvízveszélyre való tekintettel fegyverszünetet kérjen a gáterősítési munkálatokhoz. Mivel azonban a románok tüzeltek a fehér zászlóval közeledő hadikövetekre, ezek kénytelenek voltak visszafordulni. A Hadseregparancsnokság hadműveleti naplójában még ez a bejegyzés olvasható: ,,Ha a Tisza, melynek vízállása magasabb, mint 1895-ben, kiont, 300 000 hold lesz elöntve." Május 14-én a románok Üjkécske környékén áthajózási kísérleteket tettek, 15-én pedig tüzérségük mérsékelt intenzitással lőtte Szolnokot. E napon kiderült, hogy sem a román, sem a szerb-francia fronton erőteljesebb támadás veszélye nem fenyeget, ezért a Hadseregparancsnokság Tombor alezredes véleményének meghallgatása után úgy döntött, hogy az 1. és 5. hadosztályból alakuló III. hadtesttel Miskolcot foglalja vissza és oldalba támadja a cseheket. Majd az 517/15. hdm. sz. paranccsal utasította az I. hadtestet, hogy a miskolci akció támogatására a románokat Mindszenttől Kisköréig alkalmas helyeken végrehajtandó demonstratív járőrakciókkal kösse le, a szolnoki közúti híd biztosítására pedig egy kis hídfőt- szálljon meg. Május 19-én Csongrádnál román repülőgép a magyar állásokat gépfegyverezte. Május 20-án Salgótarjánnál és Egernél heves harcok folytak a cse-