A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

ADATOK A MAGYARORSZÁGI ROMÁN HADSZÍNTÉR TÖRTÉNETÉHEZ 339 hekkel, egyúttal megindult a csehek és románok szétválasztására irányuló iniskolei csata, amelynek támogatására Szentes és Kisköre között az I, hadtest csapatai egyidejűleg demonstráltak, Tiszaroffnál pedig elérték a bal. partot és azt ellenséges támadások ellen is tartották. Julier alezredes, a III. hadtest vezérkari főnöke a tokaji román hídfő felszámolása végett intézkedett, hogy a 10. dandár a miskolci 10. háziezred II. és III. zászlóaljával és megerősítve az egész 7. munkásezreddel és két üteggel Ónod—Sajópetri —Ládháza környékén gyülekezzék, hogy másnap erőszakos felderítést hajthasson végre Tiszalúc—Gesztely irányában. [10] Ugyancsak május 20-án a 2. hadosztály politikai megbízottja jelentette, hogy a csapatok nagyobb részének a hangulata jó, a szerb katonaság élelmiszert és textilárut csempész magyar területre. A jelentésből következtetni lehetett rá, hogy a délről várt antanttámadás végleg elmarad. [11] Május 21-én a Tiszapüspökinél átkelt kisebb román csapat visszaverése nem okozott különösebb zavart a Miskolcnál folyó hadműveletekben, sőt a Hadseregparancsnokság a 7. hadosztály kötelékéből kivált nemzetközi ezredet és három üteget Hatvan felé rendelte, hogy onnan Losonc irányában vonuljanak fel. Végre május 23-án koncentrikus ellentámadásra vonultak fel Miskolc visszafoglalására a csehek és románok. Márdárescu tábornok eleget tett Rossi tábornok megkeresésének, hogy a tokaji hídfőből álló csapatok Radu ezredes parancsnoksága alatt (5 zászlóalj, 5 üteg) Hernádnémeti—Belsőbőcs, valamint Tiszalúc felől három oszlopban támadjanak Miskolc keleti és déli szegélye felé. [12] Ha a románok végrehajtják feladatukat, elvágták volna a miskolci magyar csapatoknak vasúti összeköttetését Budapest felé. Azonban éppen ugyanebben az időben a 10. vörös dandár is a Belsőbőcs—Hernádnémeti közti Hernádhíd elfoglalására vonult fel, az észrevétlen rajtaütés tehát nem sikerült. A románok azonban a 81. erdélyi gyalogezred érdeme folytán erős harcok mellett elérték Pusztakemely—Sajólád—Köröm vonalát, de a miskolci há7Á ezred makacs ellenállása miatt a budapesti vasútvonalat nem érték el. A kora délutáni órákban a 10. dandár a 12. sz. páncélvonattal megerősödve indult ellentámadásra. A páncélvonat beavatkozása pánikot keltett az eddig kiválóan harcoló románok közt (a csehek sem voltak ennyire energikusak) és két löveg, tizenhárom géppuska, számtalan gyalogsági fegyver hátrahagyásával rendetlenül hátráltak a Sajó—Hernád vonala mögé. [13] Ugyanezen a napon Kiskörénél meghiúsult a románok átkelési kísérlete, Szolnoknál pedig az 1. vörös ezred kisebb osztaga a közúti hídon át a szandai csatornáig nyomult előre, négy géppuskát zsákmányolt és 25 román foglyot ejtett. Az akció végrehajtása után egy szakasz egy gépfegyverrel a híd balparti részének védelme végett a Tisza túlsó oldalán maradt. Május 24-én a románok nyugtalanítási célzattal Mindszentnél sikertelenül megkísérelték az átkelést. A második miskolci csata után a III. hadtest parancsnoksága a 39. dandárparancsnokságot az 1/39. zászlóaljjal Pétervásárra rendelte, hogy vegye át az ottani csoport vezetését. (A 39. dandár rimavölgyi harcairól szerző a Borsodi Szemle 1963. évi 1. számában tett közzé cikke) A visszamaradt 11/39. és 111/39. zászlóaljból és 4/1. ütegből Verbőczy Kálmán százados parancsnoksága alatt új csoport alakult azzal a feladattal, 22*