A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban

KORAVASKORI BRONZ RAKTÁRLELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN £1 A speciális kartekercsek még a koszideri fémművességi körrel egyidőben (Reinecke BB2) jelentek meg a Kárpát-medencében [36]. A későbronzkor második felében és a korai vaskor elején azonban jobbára a Dunától keletre a Tisza-vidéki — erdélyi fémművességi körben (Pécska, Tamásfalva) [37] és a Felvidéken maradtak használatban. A jelentősebb központ azonban a felvidéki, a pilinyi kultúra területének bronzművessége volt, s néhány esetben innen kerülhettek át a Tiszától keletre fekvő vidékekre és Szlovákiába (pl. Ungvár környéke, Kemecse, Bezdéd, Komjátna, Lázárpatak) [38]. A pilinyi kultúra záródása, a rimaszombati típusú raktárleletek földbekerülése után, a pilinyi kultúra fémművessége hagyományainak továbbéléseként tovább folytatódott a kartekercsek készítése. A Hallstatt B periódus elejére keltezhető bodrogkeresztúri bronzleletben levő, mindkét végén spirálkorongban végződő kartekercs [39], amely teljesen megegyezik a korábbi, rimaszombati típusú raktárleletekben gyakori formával [40]. A formai továbbfejlődés két további típus kialakításában mutatkozik meg. Az elsőnek a bükkaranyosi, bükkszentlászlói példányok felelnek meg, azaz a spirálkorong eltűnik, s a kartekercsek végei elkeskenyedők, vonalcsoportokkal díszítettek lesznek. E fejlődésnek kezdetei már a rimaszombati típusú raktárleletek körében megmutatkoznak, ahol már megjelennek hasonló formák, de a kartekercseket alkotó huzal háromszögletű átmetszetű, s végeiről a díszítés hiányzik [41]. A pilinyi kultúrában alakult ki a másik kartekercstípus is, amelynek mindkét elkeskenyedő vége sodrott (Felsőtúr, Sajógömör) [42]. Ez a Felvidékről eljutott a Dunántúlra is (Simonfa) [43]. További használatát a korai vaskorban a Felvidéken a rimaszombati második lelet kartekercsei jelzik [44]. A pilinyi típustól fiatalabb voltát jelzi, hogy a kartekercsek sodrott végei közepén a sodrás iránya ellenkezőre fordul. Ilyen sodrott végű kartekercsek előfordulnak még Észak-Szlovákiában, Kárpát-Ukrajnában, Lengyelországban és Németországban is [45]. A kartekercsek keltezésére jó alapot nyújtanak a velük egy leletegyüttesben előforduló egyéb tárgyak. A spirálkorongokban végződő kartekercsek a rimaszombati típusú raktárleletek földbekerülése után a Hallstatt A periódus közepén túl csak a bodrogkeresztúri leletben fordulnak elő, ahol nyilván retardál ez a forma. A háromszög átmetszetű, sodrott végű kartekercsek általában a Hallstatt A periódusra jellemzőek, bár mint ezt a krasznahorkai lelet mutatja, a Hallstatt B korszakban is előfordulnak még [46]. A bükkszentlászlói első leletben meglevő kartekercsforma eddig csak Hallstatt B korú tárgyakkal együtt fordult elő. Nyakperecek a Felvidéken a bükkszentlászlói leleteknek megfelelő kor előtt is kerültek már efő, így a pilinyi kultúrában is ismertek voltak már különböző formájú nyakperecek [47]. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy a bükkszentlászlói leletekben levő nyakperecek (XI. t. 5, 7, X. 1.1, 3, 5) nem a pilinyi kultúra fémművességének tovább élő hagyományaiként készültek, hanem a nyugati koravaskori urnamezős kultúrkör elemeként gyártották ezeket [48]. Erre a feltételezésre alapot a nyakperecek eltérő technikai kivitele nyújt. A pilinyi kultúrában a nyakperecek általában vékony huzalból, míg a bükkszentlászlói leletekben levők öntéssel készültek, s vastag átmetszetűek. A Felvidékre ez a nyakperectípus feltehetőleg a lausitzi kultúrkörből jutott el.