Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

Seres János 1920. július 22-én született Selyeben, az egykori Abaúj-Torna vármegye déli részén, a Cserehát nevű tájegységben. Apja Seres János, anyja Hornyák Mária, ősei a közeli Szászfáról vándoroltak Selyebre. Több elődje Pelsőcről származott el. A művész édesapja olvasott ember volt, szerette az irodalmat, a művészetet, ezért - midőn felfedezte legnagyobb fiának a könyvek és a rajzolás iránti érdeklődését - elhatározta, hogy taníttatja. Beszekerezett Miskolcra, bemutatta fia rajzfüzetét, és arra kérte a református gimnázium vezetőit, járuljanak hozzá fia kiműveléséhez. Erre az időre az ún. őstehetségek felfedezése és a támogatása volt a jellemző. Lelkes írók és kultúrpolitikusok, az ún. népi mozgalom megteremtői fel kívánták számolni a főváros kulturális hegemóniáját, és a gyakran „kozmopolitának" ítélt Budapesttel szemben a méltatlanul mellőzött népi kultúrát, a tömegekből fakadó új jellegű művelődést kívánták előmozdítani. Ilyen körülmények segítették elő a 10 éves selyebi fiú középiskolai tanulmányait. Az iskola és a református egyházközség felvette a fiatal Seres Jánost az ún. hetes diákok közé, ami azt jelentette, hogy a hét minden napján más és más módosabb családnál kapott ebédet. Kollégium ebben az időben azonban még nem volt Miskolcon, a szállásdíjat meg kellett fizetni. Nyolc évet töltött Seres János a miskolci református gimnáziumban.' Élénk esze és művészeti érdeklődése következtében hamarosan kitűnt a magyr^ irodalom óráin. Dolgozatait éppúgy értékelték; mint rajzait. A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a miskolci festészet egyik kiválósága, Imreh Zsigmond (1899-1966) volt a rajztanára. Imreh könnyed kézzel festett pasztellképei, formakultúrája, egyedi jellegű koloritja hatással voltak ízlésének alakulására. 7