Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

Imreh Zsigmond a magyar avantgárd festészet egyik iránymutató mesterének, Vaszary Jánosnak a tanítványa volt.

2 Mestere a legtehetségesebb növendékének tartotta mindaddig, amíg Imreh meg nem változtatta látásmódját és az expresszív képalkotás helyett a természeti szépség lírai bensőségű megörökítőjévé vált. A mester és a tanítvány közti konfliktus következményeként Imreh lemondott a fővárosi életről, és Miskolcon tanári állást vállalt. Fő feladatának tartotta, hogy az új határok következtében regionális központtá emelkedett városban terjessze a vizuális kultúrát. Tanítványait a képzőművészet beható ismeretére és szeretetére nevelte. Elméleti felkészültsége lehetővé tette, hogy az átlagon felüli színvonalon oktasson. Különös fontosságot tulajdonított a színelmélet tanulmányozásának. Ennek érdekében számos csendéletet is festett, melyek a szín többértelmű szerepét és jelentőségét magyarázták. Imreh megkülönböztetett érdeklődéssel foglalkozott fiatal tanítványával, Seressel. Útmutatásai, kompozíciós elgondolásai talán a mai napig is hatnak művészetében, elsősorban csendéletein. A fiatal Seres mohón szívta magába a város kínálta élményeket. Látogatta a kiállításokat, tanulmányozta a múzeum gazdag régészeti és néprajzi anyagát. Színházba járt és szenvedélyesen olvasott, nemegyszer csupán a tűzhely imbolygó fényénél, mert nem volt türelme kivárni a szállásadóinál szokásos villanygyújtás időpontját. Érettségi után pénzt kellett szereznie, mert a megígért családi támogatás nem lett volna elegendő a budapesti tanulmányokhoz. Először a Drótgyárban dolgozott, majd egy jegyzői hivatalban vállalt munkát.

3 Két hétig dolgozott a Képzőművészeti Főiskola nyári tanfolyamán, melyet Burghardt Rezső vezetett.

4 A Képzőművészeti Főiskolára való felvétele sikeres volt. Az adminisztráció Burghardt Rezső osztályára irányította. Seres azonban Rudnay műtermébe szeretett volna kerülni. Ugyanis Rudnay egy paraszttárgyú képe mélyen megragadta, közel érezte magához alkotóját. Némi vita után végül is teljesítették óhaját. Ez annál inkább indokolt volt, mert a felvételi rajz alapján Rudnay is javasolta a főiskolára való felvételét. Ebben az időben Rudnay volt a főiskola legtekintélyesebb tanára, aki több évtizedes pedagógiai munkája során kiváló művészek egész seregét irányította a magasabb művészi fokra. Megtiszteltetés volt Rudnay osztályára kerülni, és részt venni a mester vezetésével a műterem szigorú munkájában. Erről egyik monográfusa így írt: „Rudnay művésznevelő munkásságát puritán komolyság jellemzi. Szigorúan megválogatja, és rostálja tanítványait s csak az igazán leghivatottabbak kerülhetnek az osztályba, mert azt vallja, hogy még a legnagyszerűbb talentumok is sok-sok szenvedés <S