Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

badsággal adtuk oda, amellyel Torna uradalmat — tudvalevően ennek tagjából vétettek ki — elődeink, a híres emlékű királyok mind a dézsmát, mind egyéb jogokat illetően kezükben tartották, és Domonkos bánra ruházták volt." Ez a nagy birtokadományozás vetette meg ezen a vidéken a Bebekek hatalmát, akiknek utódai másfél évszázaddal később Szálasnak és a szádvári uradalom többi falujának urai is lettek és voltak közel két évszázadon át. Az oklevélből az is kitűnik, hogy a tornai királyi uradalom dézsmája, beszedett tizede eredetileg a királyé volt, és azt nem kapta meg az egyház. Ezt a jogot, mint látni fogjuk, királyaink, bár nem viták és engedmények nélkül, de 1336-ig többé-kevésbé gyakorolták is. A tornai királyi uradalom településein tehát a tizedszedés joga ősidők óta a királyt illette, és nem a későbbi tornai főesperesség felett a püspöki jogokat gyakorló esztergomi érseket. De nem fizetett a király korábban tizedet az érseknek különféle más bevételei és hasznai, így például az arany- és ezüstbányászatból eredő jövedelmei után sem. A tatárjárást követően, a XIII. század közepén az esztergomi érsek már nem tűrte ezt tovább, és valószínűleg erélyesen követelte a királytól ennek az egyház számára elfogadhatatlan helyzetnek a megszüntetését. IV. Béla nyilván nem kívánt az országnak akkori zilált és saját meglehetősen ingatag helyzetében szembeszállni az esztergomi érsekkel, és őt ezzel ellenfelei táborába kergetni — az érsek ezt nyilván pontosan felmérte, és ki is használta ezt a helyzetet —, ezért 1256-ban megerősítette a király az esztergomi érsekség bíráskodási, pénzverési és egyéb kiváltságait, és biztosította az érsekség számára különböző királyi jövedelmek, így a székelyektől és a románoktól, valamint az arany- és ezüstbányászatból származó jövedelmei tizedét.

6 Ilyen körülmények között ekkor már el kellett, hogy ismerje a király az érsek tizedszedési jogát tornai magánbirtokán is, feladva ezzel a tornai uradalomnak létrejötte, illetve a tizedszedés bevezetése óta fennálló kivételezett helyzetét. De kedvelt és rendszeresen felkeresett tornagörgői udvarházának, palotájának jó ellátottságáról sem akart lemondani IV. Béla, márpedig ha az érsek beszedi a tornai királyi uradalom minden falujában a termények és az állatszaporulat tizedét, akkor kevesebb jut a palota ellátására, és távoÜ vidékekről odaszállítani az élelmezéshez szükséges gabonát, állatokat és egyebeket nehézkes, költséges és értelmetlen lett volna. Ezért a király megállapodást kötött az érsekkel, amit 1263-ban oklevélben is rögzített.

7 Eszerint a király 6

Fejér IV. 2. 384;Mon Strig. I. 436. 1 Fejér IV. 3. 126;Mon. Strig. I. 496-497. 38