Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

készpénzben megváltja a tornai kerület termékeinek egyházi tizedét, dézsmáját az érsektől, így ezek — az oklevélben tételesen felsorolt — termékek ezután is a tornagörgői királyi udvarházhoz folynak be, és annak ellátását biztosítják. Ez az 1263. évi oklevél tartalmazza talán a legkorábbi adatot egy tizedkerületre vonatkozóan, amely egy királyi udvarházhoz, utóbb az ispáni várhoz, Szádvárhoz kapcsolódott. Lássuk hát, hogy 1263-ban miket termeltek, és milyen termékek tizedét szolgáltatták be a tornai uradalom, köztük a Bódvaszilasi-medence oda tartozó falvainak lakosai is. A gabonafélék közül termeltek búzát, árpát, zabot és kölest, a fonásra-szövésre alkalmas rostnövények közül lent és kendert, az állattenyésztés szaporulatából be kellett szolgáltatniuk méheket, kecskegidákat, bárányokat és malacokat, eszerint a disznó-, juh- és kecsketenyésztés mellett dívott vidékünkön a méhészkedés is. A fenti növényi termékek, valamint az állatok szaporulata után az egyháznak járó tized pénzbeni megváltása révén IV. Béla biztosította tehát bőséges ellátottságát annak a görgői palotájának, ahol gyakran és huzamosan tartózkodott. Rögzítette a király az 1263. évi oklevelében azt is, hogy a külföldi telepesekkel benépesített Vendégi és Torna, amelyek még nyilván telepítésükkor azt a kiváltságot kaphatták a királytól, hogy az egyházi tized a saját plébánosukat illeti, ezt a jogukat továbbra is megtarthassák, úgy ahogy e kiváltságukat az érsek és elődei a király külön kérésére nekik meghagyták, nyilván amikor a király — feltehetőleg 1256-ban — elismerte az esztergomi érsekek tizedszedési jogát Tornában. Ez a kiváltság utóbb, amint az az 1332—1337. évi pápai adószedők tizedjegyzékéből valószínűnek látszik, a tornai uradalom többi telepesek lakta hospesfalujára, így Szentandrásra, Hidvégardóra és Szőlősardóra is kiterjedhetett. IV. Béla olyannyira kedvelt tornagörgői udvarházát, palotáját az 1263. évi oklevél említi először, de az föltehetőleg még a tatárjárás előtt épülhetett. Valószínű, hogy a királyt üldöző tatárok fölégették, és a tatárok kitakaródása után épülhetett újjá ez a királyi udvarház, amely IV. Bélának élete legszörnyűbb napjaiban — ha hinni lehet a mondáknak — rövid időre pihenőt és menedéket nyújtott. Talán ezért is volt annyira kedves ez a palota számára, ezért tért ide vissza gyakran és szívesen, amit több itt keltezett oklevél is bizonyít, és ezért gondoskodott ellátásáról,mint láttuk,olyan körültekintően. Valószínűleg királyi vadászatok színhelye is volt utóbb gyakorta az Alsó-hegy meg a Felső-hegy vadakban gazdag erdősége, és ilyenkor a tornai királyi uradalom udvarháza, a görgői királyi palota volt az uralkodó és vendégeinek szálláshelye. Nyilván egy XIII. vagy XIV. századi királyi vendéglátás, talán éppen egy vadászaton való részvétel alkalmával veszítette el azt a 39