Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Anya Anyó". Az idézet magyar fordítása így hangzik: „Barka. Birtok Gömör vármegyében. Ennek a lakosai erről a helyről neveztetnek barkóknak, a palóc ágból valók, ahogy a Mezőkövesd királyi várost lakó matyók. Mind a matyók, mind a barkók római katolikusok. A Barka-ból lesz Barkó, ahogy az Apából lesz Apó, Anyából lesz Anyó." Ez a naiv szófejtés természetesen nem helytálló, és a szádelői hasadék közelében élő Barka lakosai mit sem tudnak a barkókról. A gömöri barkókról az első bővebb híradást HOLLÓK Imrének köszönhetjük. Észrevételek a gömöri barkók szójárásáról című értekezésében (Tudománytár, 1836. IX. 60—64.) általa barkónak tartott települések nyelvi jelenségeit palóc adatokkal állítja párhuzamba és megállapítja, hogy a barkó és palóc „szóejtés jobbadán egyezik". Példáit az alábbi barkó településekről közli: Sajópüspöki, Szentsimon, Gesztete, Egyházasbást, Zabar, Deresk. VÖRÖSMARTY Mihály a magyar dialektusokról értekezvén 1837-ben megjegyezte: „A barkó a palócztól abban különbözik, hogy azaw-t ó-nak, az eü-t o-nek mondja ki..." Időben ezt követő, 1843. évi adalékunk arra utal, hogy a barkó embert — akárcsak a palócot — elmaradottnak, műveletlennek tartotta a korabeli nemesi, értelmiségi közvélemény. BRUJMANN Soma 1843-ban a Regélő lapjain a Sajó-völgy magyar népét velük összehasonlítva értékeli: „. .. nem olly buták mint a' mátrai palóczok, vagy mint a' barkóság embere (melly innen alig három óra járás)". PETŐFI, az 1845-ben Gömörben vendégeskedő költő egyetlen településükről emlékezik meg csupán: „Várgedéről a második kirándulást tettük többen Vecseklőre (egy barkó faluba)." A barkó ember azonban, akárcsak a palóc, továbbra is furcsa egzotikum maradt. VAS Gereben egyik anekdotája a Balog-völgy emberével szembeállítva élcelődik a barkó együgyűségén: „A Rima-melléki barkónak eszébe jut, hogy apjától is mindig azt hallotta, hogy a Balog-völgyön okosabb emberek teremnek, mint a Rima mellett..." (Pest, 1856). Rátótiádákra emlékeztető írásokat olvashatunk a barkókról a korabeli lapok hasábjain is. A Vasárnapi Újság 1858-ban MINTÁI aláírással közli a „Barkó gyűlés" (8. lap) és az „Egy barkó család beszélgetése" (175-176. lap) c. tárcát. ARANY Jánosnak a tiszántúli nyelvjárásról 1855-ben közölt dolgozatában ;

,barkó szóejtés"-ről találunk említést; Hamlet-fordításában pedig 'ostoba, együgyű" jelentésben találjuk a barkó szót. (Hamlet kérdezi a II. felvonásban a színészektől: „.. . tán csak nem velem birkózni hozod azt a barkót Dániába? ") JÓKAI A lőcsei fehér asszony című regényében népcsoportként említi, és az Andrássyak krasznahorkai várában 1710 körül tartózkodó hadnépek között szerepelteti a barkókat: „. . . már fel voltak állítva hadnagyaik által a vár6