Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Poszrikba a keresztanya 8 fonott morványt, 4 túrós, 4 lekváros lepényt, 9 mákos patkót, 20 fonott perecet vitt Borsodnádasdon az 1920—30-as években. Ennyi kalács kétszerre sült ki a kemencében. Két asszony vitte. Négynégy morványt és 10-10 perecet kötöttek fel a hátukra abrosszal. A többit a kezükben vitték. Levest itt nem adtak. RátottáX szoktak vinni egy rózsás cseréptálban, azt poszrikos kendőbe kötötték. Bort is adtak hozzá egy üveggel. A barkók előtt nagyon becses a csorgókutak vize, s a jó vizű forrásokat mindenütt számon tartják. Bent a falvakban ásott, köpüvél bélelt (középen üreges fatörzs) kútjaik vannak. Ravdst, mocsolyaravást csak akkor tettek a köpű fölé, ha az idők folyamán feltöltődött az udvar, a kút környezete. Több falu közepén látható messzi forrás vizével vezetéken táplált csorgókút, amit közmunkával építettek. Erdőmunkán előfordul — különösen tavasszal —, hogy cserfát csapolnak meg, s kicsurgó levét, a bozát isszák. Télen a favágók gyakran olvasztottak maguknak vizet hóból. Nagy csóbikát (hógolyót) görgettek a kolyíba előtt fekvő vályúhoz, ráállították a végére és tüzeltek mellette. Csevice (szénsavas) forrás Csernely, Ajnácskő határában volt, vizüket távolabbi falvakba is hordták. Az ivóvizet kossóban (cserépkorsó) tartották. A marhának rocskában (favödör) vagy dézsában (két fülén botot átdugva) hordták jeges téli napokon a vizet. A Barkóság nem bortermő vidék. Közelében Putnokon, a Bán-völgy alsó szakaszán, Ajnácskőn volt honos a szőlőkultúra. A legtöbb bort Eger környékéről hozatták, ha búcsú vagy lakodalom közeledett. Megszokottabb szeszes itala volt e táj népének a pálinka. Szilvából és vadgyümölcsökből főzték. Uppony híres volt jó sompálinkájáról, az arlóiak, borsodnádasdiak pedig vadkörtéből főzték a pálinkát. Kijárt a pálinka az aratóknak, cséplőmunkásoknak, s egy-egy jó vásár után pálinka volt az áldomás is. 109