Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

7. NÉPVISELET A Barkóság egykori népviselete ismeretlen és források hiányában ma már csak nagyon töredékesen rekonstruálható. Nem rajzolható meg biztonsággal az elmúlt száz évben lezajlott sok viseleti változás sem. Az 1950-60-as évek fordulóján élt nagyidejű emberek már csak elbeszélésből tudták, hogy a jobbágyvilágban élt elődeik még borotváltatták a fejüket, s csak elöl hagytak hosszú üstököt. Az 1867-ben HUNFALVY János által szerkesztett monográfia a gömöri „palóc" férfiak körében három hajviseletet talált jellemzőnek. A fiatalok akkoriban divatos körhajat, a többiek nyírott rövid hajat vagy pedig erősen zsírozott, ágakba font hosszú hajat viseltek. Ezek közül a 19. század végére a nyírott rövid haj vált általánossá. Szakállukat a barkó férfiak a múlt században is borotválták, de a bajusz viselete csaknem kötelező volt. Nyáron a férfiak szalmakalapot, télen báránybőrből vagy asztrakánból készült sapkát hordtak. Fekete posztókalap többfajta volt. A kondások keskeny karimájú, kúpos tetejű kalapot viseltek, amit KOMORÓCZY szerint Gömörben süvegnek neveztek. Egyfajta perge kalap látható azoknak az egyházasbásti férfiaknak a fején, akiket PÁPAI Károly fényképezett a századfordulón (55. kép). A gulyások, juhászok nagy karimájú, zsinóros kalapot hordtak. Kisnemesi falvak legényei ünnepen páva- vagy túzoktollal, árvalányhajjal, virágbokrétával díszítették kalapjukat, de a házas embereknek nem illett bokrétát viselniök. Kivéve a pásztorokat. A juhászok napjainkban is tofút (fácántollat, vadkacsatollat), a gulyások inkább vaddisznósörtét tűznek a kalapjukhoz. Hétköznapokon kendervászonból varrt, derékszögű darabokból összeállított, rövid derekú inget hordtak. Ennek nyaka pánttal volt szegve. Szatyinggal, e században pedig már gombokkal záródott. Két ujja bő szárú volt, s hogy a munkát ne akadályozza (pl. fejés, takarmányozás alkalmával), a belső oldalára varrott szatyinggal a nyakukba kötötték fel. Az ünneplő ing eleinte szintén borjúszájú volt, csak a századfordulón terjedt el a kézelős, galléros ingszabás. Ennek hónaljbetoldása (páha) is volt, s az anyaga többnyire gyolcs110