Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

évek végéig, 1883-ban kézzel csépel. Ugyanakkor Vadas József, egy másik nemes, 1885-ben már járgánnyal dolgozik. Kertész 1897-ben még 47 kereszt őszi gabonáját kézzel csépeli. 1903-ban búzáját már gépelik (tüzes géppel), de a többi gabonát, így a rozsot is maga veri ki. Akinél segít a gép mellett, ott mindenhol csak búzát gépelnek. így van 1910-ben is. Néhányan azonban, mint Vadas és Ferenc öccse is, árpát és zabot egyaránt gépelnek. Úgy tűnik tehát, ha egyesek előbb is áttértek a gépi cséplésre, a gazdaságok többsége ezt csak a századfordulón teszi. Először — és kizárólagosan — csak a búzából való szemnyerést oldják meg így, s csak az 1910-es évektől terjesztik ezt ki a többi gabonára. A búza ilyetén megkülönböztetett helyzete abból fakad, hogy már egyértelműen piaci termékké vált. Különböző okok miatt a parasztok már ősszel kénytelenek néhány mázsát eladni, hogy némi pénzhez jussanak. A gyors és tiszta csépléssel, áruképes terménnyel jelenhetnek meg a piacokon. Legtovább a rozs cséplése marad meg, pontosan addig, amíg a lakóházak, csűrök zsuptetősek voltak. Egyes községekben a kézi és gépi cséplés eszközváltása közé beékelődött a nyomtatás igen rövid, és aligha jelentős periódusa. Feltehetően a nyírségi, hajdúsági nyomtatók példája nyomán terjedt el ez a szemnyerési mód néhány nagyobb gazdaságban. Azok a kisebb földű emberek, akik nyomtatóbandákban vesznek részt, otthon, saját gazdaságukban alig alkalmazzák ezt a megoldást. Rozsot sohasem, árpát és zabot elvétve, tehát jobbára csak búzát nyomtattak. Ez a kései és rövid életű szemnyerési mód pedig alapvetően nem változtat azon a tényen, hogy ez a terület a cséplőzónába tartozik.

8 A cséplést augusztustól februárig végezték, a terméstől és segítségtől függően. Legelőször néhány kereszt őszit még augusztusban kivernek, amiből a vetőmag is kikerül, s piacra is lehet vinni. Október végéig nem lehetett huzamosabb ideig csépelni, ezért erre csak novembertől keríthettek sort. A főleg másokkal dolgoztató emberek csűrjeiben azonban szeptemberben is szóltak a csépek. Jobbára ők foglalkoztattak egyszerre több munkást is. A cséplés mindig a csűr szérűjén zajlott. Előbb megnyesték, ledöngölték, marhatrágyával föleresztették a szérűt, és betapasztották a szérű oldalát. A leterített, fejjel egymásnak fordított kévéket két, néha több ember is hadarni kezdi. A kévéket mindkét oldalról kiverik, majd kirázzák, s a szemtől megfosztott kalászokat, szárakat kidobják a szérűről. Naponta egy ember 1,5—2 keresztnél többet nem8 Hoffmann 1963. 87