Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

igen csépel ki, ketten tehát 3—4 kereszttel végeznek. Összehúzzák a garmadát, s következő nap is csépelnek. A harmadik napon tisztítják, vagyis szórják a szemeket. A levegőbe feldobott szemek közül a szél választja külön a pelyvát és az ocsút. A nyomtatás helyéül is inkább a szérűt, vagy a csűr előtti udvart jelölték ki. A hasonlóan föltapasztott szérűn elteregették a kévéket és egy-két lovat a kör közepén álló ember csigavonalban körbevezette a szérűn. Ezt többször megismételve, hamarosan végezhettek egy-egy ágyassal. Borsod megye ezen részén ismeretes nyomtató technika kísértetiesen emlékeztet a cséphadarós szemnyerés technikájára. Az ágyás elkészítése, a zárt épületben történő munkavégzés erre enged következtetni.

9 Bár a termelékenység szempontjából a nyomtatás is jóval meghaladja a kézi cséplés produktivitását, az árutermelő gabonatermesztés előtt azonban a valódi utat már csak a cséplés bevezetése jelenthette. A parasztok munkakooperációjának lényegében a gépi cséplés elvégzése az egyetlen komoly próbatétele. Ekkor ugyanis egy valóban bonyolult munkát kell koordinálni, melynek során 15 ember most nem egészen egy nap alatt, és nem is megerőltető munkával elvégzi mindazt, amit annak előtte néhány ember csak hónapok monoton, unalmas munkájával csinálhatott meg. Nem a paraszton múlott, hogy nem előbb él a cséplőgép kínálta előnyökkel. Mert hisz' ő, tőke hiányában, nem tudott mit kezdeni, vállalkozók meg csak később jelentek meg. Az első cséplőgép-tulajdonosok, kovácsok, gépészek a Bódva-mente gazdagabb falvaiból, Szilas környékéről jöttek. A cséplőgép tulajdonosa, másként a gépész, két állandó munkást, etetőket foglalkoztatott. Velük járta a falvakat az aratás utáni hónapokban, Amikor a gép járt, egyszerre csak az egyik etető dolgozott, a másik pihent. Aki munkában volt éppen, fent állt a dobon, s a kévevágótól átvett kévét dobta a gépbe. Az asztagon 2—3 ember dolgozott, egyik adta a kévevágó kezére a kévéket. A zsákokhoz, ahol kiperegtek a tiszta szemek, 3 ember kellett. Egyik, rendszerint maga a gazda, töltötte a zsákokat, míg a másik két ember a zsákot hordta a kamrába. Hárman dolgoztak a pelyvával, kaparta az egyik, s a többiek a csűrhöz toldott pelyvásba hordták. Szükség volt még a törekbe (az elevátornál is) egy munkásra. A gép körül dolgozók között így öt asszony volt (pelyvában, törekben, dobon). Négy-öt ember a szalmakazlat rakta, s velük a férfiak száma tíz körül mozgott. Több aszszony sürgölődött a konyhában, hogy ebédet főzzön a cséplőknek. ö Hoffmann 1963. üö