Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

9. kép. Augusztusi tarlószántás, Abod a jószág épp a tavaszi—nyári időszak nagy részét tölti a legelőn, eleve kevesebb trágya kerül ki az istállóból, mint a téli hónapokban. A 18. században, amikor már az ősziek alá rendszeresen, így háromévente trágyáztak, ha több nem is, de mindenképpen jobb minőségű istállótrágya került. Ekkor, de később is, a juhos gazdák körében gyakori a földek kosarazással történő javítása, melyre több dűlőnév is utal. A juhok az ugaron legeltek, s heteken keresztül egy helyen álltak. A 20. századra csak néhány nagyobb parasztgazda tartott juhokat, s lényegében csak az ő földjeik trágyázódtak így. Ez a módszer a nagybirtokon is igen bevált, kedvelt volt. Mikor a földeken széthintették a trágyát, megkezdődhetett a vetés alá szántás és a vetés. A parasztnak ekkorra már előkészítve állt a vetőmagja. Az aratásnál már kiválasztotta azt a még lábon álló gabonát, melyet majd vetni fog. Ezt végig külön kezelte, illetve mindig megjelölte, hogy ebből lesz a vetőmag. Amíg kézzel csépeltek, addig augusztusban kiverték azt a néhány keresztet, melyből a vetőmag kinyerhető. Az emberek úgy vélték, hogy néhány évenként az északibb falvak parasztjaival vetőmagot kell cserélni, nehogy elfajzTá