Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

10. kép. Az őszi búza előkészítése vetésre (csávázás), Abod 11. kép. Búzavetés abroszból, Abod zon a gabonájuk. Ehhez a cseréhez ugyanolyan tiszta vetőmag kellett, mint amit maguk is felhasználtak. Ezért — különösen a századfordulótól —, gondosan tisztítják a szemeket. A magtisztítót, a konkolyozót mindenki igénybe vette e célra. A magtisztítók megjelenése előtt többszöri szórással, kézzel válogatással lehetett csak tisztán tartani a vetőmagot. Századunkban már mindenki csávázza a vetőmagot, a vetés napján rézgálicos, meszes vízzel összekeveri a szemeket. A földeket aszerint vetik, hogy hány vékás, vagy hány köblös. A csávázás előtt jobbára a vékával mérik ki a vetőmagot, 4 vékás földbe 4 vékát is számolnak, így előbb a zsákba öntik a magot, majd ebből adagolják a tekenőbe. A nagyobb parcellákat egy-két nappal a vetés előtt szántják meg, ez a vetés alá mélyszántás, kisebb darabokat azonban (néhány száz négyszögöleseket) csak a vetés előtti órákban. Ekkor felkerül a szekérre eke, borona, vetőmag egyaránt. Ha kész a szántás, a férfi vetőabroszt köt maga elé, s ebbe megfelelő gabonát önt. Vele levő fia, vagy felesége a szekérnél áll, és ha még a szomszéd parcellát nem vetették be, követi a vetőt. A vető a parcella jobb szélén halad, 79