Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

6. kép. Kocsiállással egybeépített 7. kép. Zsilipéit falú disznóól, gabonásház, Abod Galvács lehet átjutni a rakodóra. Itt csépelnek, s itt is rakják kazalba a szalmát. A rakodó hossza 20—30 méter, füves, fátlan rész. A kertnek nevezett szakaszon kevés a gyümölcsfa, a földet állandóan szántják-vetik. Előbb kis zöldséges van, majd utána jön az a föld, amit hol lucernával vetnek, hol mákkal, kapásokkal. Zagraj László portája: Udvara 11 méter széles. Bal oldalon épült — egybe az istállóval — házuk. A ház folytatásában baromfiés disznóólak, előttük trágyadomb. Az udvar másik oldalán, az istállórésszel szemben áll az életes kamrából átalakított nyárikonyha, egybeépítve a szekérszínnel. Ennek végétől 15—20 méterre van az úttal párhuzamos csűr. A cséplést a csűr előtt végzik, s a szalmakazlat is ide rakják. A csűr mögött méhes látható. A kertrész ezen, s még néhány mellette levő telken erősen köves és partos. Szántani nehezen lehet, ezért 20—30 méteren csak gyümölcsfa van, majd a rövid, már művelhető föld, ahol még maradt kicsi zöldségesnek használt darab. A Magyar-sor telkei mögött a görög katolikus egyház szántója húzódott, mely a legjobb földek közül való. Minden ok megvan rá, hogy feltételezni lehessen a Magyar-sori telkek megrövidülését. Eredeti állapotukban a telkek hosszabbak lehettek, s a középkor során nemigen terjedt túl a szántók száma a telki szántókon. A 18. században a megerősödő egyház kurtított a protestánsok telkein, aminek ekkor már nem lehettek súlyos következményei. 40