Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

Távoli dombról tekintve a falura úgy tűnik, mintha két gyűrű fogná körül az udvarokat, házakat. Az udvarokat lezáró csűrök ugyanis összeérnek, miként összeérnek a szalmakazlak is. Az udvarok nagysága is egyforma. A fent ismertetett telkek nem így jelennek meg minden konkrét esetben, hiányozhat a csűr, s helyette csak szénarakodó van, az istálló külön épülhet a háztól, hiányozhat a kamra, kocsiszín stb., de a háztartások ilyen épületeket és ilyen elrendezési formát szeretnének megvalósítani, ez a típusú udvar az ideál, a modell. Erre törekednek az ötholdasnál kisebb gazdák is, azok is, akik a patak mellett laknak. Az abodi modell többé-kevésbé a vizsgált terület egészére érvényes. Eltérést főleg a különleges adottságok okoznak, mint például Szendrőn, ahol alig akad csűr, a falun kívüli rakodón csépelnek, mert olyan kicsi az udvar, máshol, ahol túl keskeny a telek, ott a csűr a házzal párhuzamos stb. Határszerkezet— határhasználat .:.,...• A faluhálózatot a 11—13. század során kialakító — szabadfoglaló és telepített —• népesség egyaránt megegyezett abban, hogy szántóik és a földművelésre használt területeik szűkösek voltak. A korai szántók még szinte csak telektartozékok lehettek, a parasztok ezt szántogatták évről évre kezdetleges ekéikkel. Bármilyen kezdetleges is volt a technika, s nehezen megdolgozható a föld, az emberek kénytelenek voltak növelni földjeiket. Növekedett a népesség, ez, s az említett kezdetleges technika ösztönözte az új területek bevonását. Éppen a gazdaság extenzívvé tétele volt ekkor az egyetlen járható út. A parasztok azonban szinte mindenhol rengeteg erdőségekkel találták szembe magukat. Kivételt csak a Bódva egyes szakszai jelentenek, ahol nagyobb foltokban megszakadt az erdő, helyébe füves, mocsaras rész lépett. Ha tehát szántót, rétet akar a földművelő, erdőt irt. Egyfelől egészen a 20. század elejéig a mezőgazdaság története úgy is leírható, mint az irtások, új szántó szerzések története. Az irtások persze hamarosan állandó szántókká válnak, minden vonatkozásban elvesztve irtás jellegüket. Relatív kategória marad így, eredetében azonban mindenképpen irtás. Másfelől, és ez a dolog másik oldala, legalább a 18. század végéig a mezőgazdaság története úgy is felfogható, mint az erdők használatának története. Csak míg előző esetben a fejlődésnek, az új kiépülésének történetét lehetne megfogalmazni, az utóbbi esetben a hanyatlásnak, a jelentőségét vesztett réginek a megírásáról volna szó. Az ugyanis nem tagadható, hogy 41