Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

elszegényedésnek." Zsellérek alig maradtak, akik részt vehettek volna a munkaerő-vándorlásban. A parasztok itt kapcsolódtak be leghamarabb az árutermelésbe, s váltak a környék legmódosabb lakóivá. E település fejlődéséhez fogható például Imoláé is, ahol azonban a 19. század végén az elzártság, piacok távolsága miatt más folyamatok játszódnak le. Összefoglalás A feudalizmus utolsó korszakában, az úrbérrendezést követő időkben a jobbágytelek l/4-nél tovább nemigen osztódhatott. A telekosztály jobbára a 3. volt, s így 7—8 magyar hold szántó számítható egy ilyen telekre. Mivel ezek a gazdaságok a szigorú háromnyomásos rendszerbe tagolódtak, őszi gabonával csak a földjük egyharmadát vethették be, azaz 2—2,5 magyar holdat, ami az ekkor uralkodó egyszerű háztartások igényeit éppen kielégítette. Ezek a gazdaságok 2—4 ökröt, vagy 2 lovat tartottak, s a család munkaereje is elegendő volt, hogy ne legyenek másra utalva. Elvégeztek minden munkát, nem kellett részeseket szerződtetniük, és ők sem voltak ilyen munkára utalva. Megvalósult egy önellátó, zárt üzem. Az egész- vagy féltelkesként felszabadult jobbágyok, amíg telkük utódaik között szét. nem aprózódott, egyes kampányjellegű munkáknál, valamint a télbe nyúló cséplésnél más, szegényebb parasztok munkáját is igénybe vették, ök is, miként egyes kisnemesek, gazdálkodó középnemesek állandó részesmunkásokat tartottak, akikkel familiáris viszonyba kerültek. E külső munkaerőt is igénybe vevő üzemek terményeikkel hamarosan felkeresik a városokat, piacokat. A jobbágyfelszabadítás a falvakban szép számmal talált zselléreket is. Az 1853. évi császári pátens értelmében minden házas zsellér 1/8 teleknek megfelelő legelőilletményt kapott. Ahol aztán az úrbéres gazdák a legelőt elkülönítették, lehetőség nyílt a zsellérek „nyomorparcelláinak" kimérésére. Ez persze nem történt meg mindenütt. Ahol feltörték a legelőket, ott a zsellérek földjeire is hamarosan kiterjedt a nyomásrendszer. Így aztán végképp kevésnek bizonyultak e birtokok arra, hogy eltartsanak egy családot. Ezek az emberek saját gazdaságaikon kívül is kerestek munkát, ha jószágot tartottak — kiváltképp lovat — fuvaroztak, nyomtatni jártak, ha lovuk nem volt, aratni, csépelni mentek. 11 Faragó in: Sápi 1973/b. Ifi