Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

A zsellérek másik rétege nem keresett távoli bérmunkát, hisz' szinte állandó munkahelyének számított a patrónus üzeme. A volt zselléreknek van aztán olyan rétege is, akinek nem adódnak ilyen „kedvező" lehetőségei, munkaerejére a közelben nincs szükség, földet nem vehet, más házában lakik, s betevő falatját csak távol, a Tisza mentén, a Hajdúságban keresheti keze munkájával. E réteg tagjai a legmozgékonyabb emberek, s ők hagyják el leghamarabb falujukat. Az egyes falvak rétegződésében sokat módosítanak a rentabilitásukat elvesztő középbirtokok. A birtokosok hamarosan felhagynak az önálló gazdálkodással, s bár erdeiket még megtartják, de a szántók és a rétek nagy részét kiadják nagyobb bérlőknek, vagy éppen el is adják nekik. A bérleteken folyó gazdálkodást nem lehet azonban jövedelmezővé tenni, ezért egymást váltják a próbálkozók. A földbirtokosok következő lépésként a parasztok között kezdik eladogatni és felparcellázni földjüket. Így, ha lassan, és kis tételekben is, de a parasztok kezére vándorolnak a földek. A parasztok pedig e földvásárlási lázban szántót, erdőt egyaránt vesznek. Egyszerre, egymás mellett feltűnik tehát annak a parasztnak az alakja, aki a piaci áraktól függetlenül azt termel, amire saját magának szüksége van, számára az „önfogyasztásnak elsőbbsége van a piacra való termelés előtt."

12 Annak az alakja, aki bekapcsolódva a a tőkés piacba, a keresletet figyelembe véve termel, befektet gazdaságába, hogy még nagyobb jövedelme legyen, és feltűnik végül — főleg a túlnépesedés következménye-cent — a törpebirtokossá váló paraszt és a nincstelen mezőgazdasági proletár, akik ide-oda hányódnak, hisz' munkaerejükre valójában még nincs nagy szükség. Várni kell még, hogy a mezőgazdaságban feleslegessé váló tömegeket magához szippantsa a kapitalista nagyipar. Az elemzésben szereplő öt község, noha az e század eleji statisztikákban már erősödő társadalmi rétegződést mutat, sok a nem „őstermelésből" élő kereső és háztartás, de —. s ez az, ami a statisztikákból nem derül ki — továbbra is szinte mindenki kötődik a mezőgazdasághoz. Az adatfelvételek ugyanis a fő foglalkozást vagy fő keresőtevékenységet rögzítik, s nem érzékelik a kettős jövedelműeket, azokat a falusi iparosokat, akik néhány holdon az ipar mellett még gazdálkodnak, az aratni eljáró bányászokat, vasutasokat. 12 Kula in: Glatz 1977. 151. 3 17