Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

gyerek segédkezett a formák kezelésében és a kész termékek elszállításában. Az üvegfúvó a pipa segítségével kiemelt matériából egy vizes vályú felett hólyagot fúvott, majd a gyerek által előkészített formába fújta az üvegmasszát. A mesterek fúvás közben dünnyögéssel szólították fel a gyerekeket a forma szétbontására, miután az üveg végleges formáját elnyerte. A kész termékeket a vályúpadon vízbe mártott pajmáz (vas) segítségével választották le a fúvópipáról, miközben a gyerek egy cseppnyi folyékony üveg segítségével ragadó vasat helyezett az üvegtárgy aljára. Az üvegek nyakrészét csipeszek, fogók segítségével formázták meg, majd a lejtős vályúba helyezett termékeket a formatartó gyerekek szállították el a hűtőkemencékbe, ahol alakjuk és méretük szerint csoportosítva agyagfazekakba helyezték azokat. Miután a hűtőkemencében fokozatosan lehűltek, a mesterek az üzem irodájába vitték a napi munkájuk eredményét. Itt egy alkalmazott megvizsgálta minőségüket és feljegyezte mennyiségüket. A munkások ennek megfelelően kapták fizetésüket. A Gyertyánvölgyben előállított közönséges zöld és fehér színű palacküvegeket az üvegfúvó munkások egyetlen munkafolyamat során készítették. Az ilyen termékek készítésénél az üveggyártó és üvegdíszítő tulajdonképpen egy személy volt. A gyertyánvölgyi üzem termékeinek túlnyomó többsége azonban vastagabb, durvább kiképzésű üveg volt, amelyet további megmunkálásra szántak. Ezeket az üvegeket miskolci mesterek, valamint az üveghuta emeleti részén dolgozó három munkás látott el metszett, csiszolt és vésett díszekkel. A metszett üvegeket lábbal és géppel egyaránt működtethető esztergapad forgó tengelyére erősített korongokkal előrajzolt minták alapján készítették. A csomagolásban és a késztermék értékesítésében Répáshuta lakossága jelentős szerepet vállalt. Az üveg szállítása nagyon nehéz, körülményes volt, s éppen emiatt gondos csomagolást igényelt. Kisgyőr, Sály és Gesztely falvakból beszerzett és vízben áztatott zsuppszalmába tekerték az üvegeket. A becsomagolt termékek egy részét a gyertyánvölgyi üveggyár raktáraiban tárolták, míg másik részét szekereken Diósgyőr-Vasgyár vasútállomásra, valamint az Alföld és a Felvidék különböző területeire szállították. A 19. század második felében az üveggyár fuvarosai rendszeresen felkeresték Nagykálló, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Pelsőc, Tornallya, Rozsnyó és Szikszó piacait, vásárait, ahol terményért és pénzért egyaránt árusították az üvegeket. A gyertyánvölgyi üveggyártás csupán a bükki üvegkészítés történetében jelentett magas fejlettségi fokot. A korszak más üveggyáraival szemben fejletlen kisüzem volt. A modern gyáripari technikát egyedül egy gőzgép képviselte. A korabeli üveggyárak gőzfűtéses kemencét alkalmaztak és a termelésükben jelentéktelen volt