Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

az asszonyok és a férfiak többnyire együtt mentek kepére, a kishutái férfiak azonban nem vittek magukkal asszonyt Nyíregyháza környékére. A képesek a 19. század elején 9. részért arattak. A század végére csökkent a részesedés aránya (11—12. kereszt), s a két világháború között is általában a 12. keresztet kapták. Az aratási idény befejezése után a Hutákból és Pusztafaluból csépelni is eljártak a férfiak a környező falvakba és a Hernádvölgybe. Sajátos foglalkozást, vándor üvegezést és drótozást űztek Kishuta, Nagyhuta, és Vágáshuta férfi lakosai, s ez a három falu egész lakosságának életmódját döntően befolyásolta. A kevéske földet az otthon maradt családtagok művelték, ezért van nagyobb szerepük az asszonyoknak a szlovák falvak gazdálkodásában, mint a Hegyköz többi községében. Az otthon maradt nők és gyerekek a férfiak jövedelmét az erdei gyűjtögetésből pótolták. A nők eljártak a sárospataki szőlőkbe napszámba kapálni, augusztusban és szeptemberben pedig a Hutákból is sok asszony és lány ment a bodrogközi falvakba részért kendert törni és tilolni. A vándoripar és a 18. századi üveghuták mellett már a 19. század elején is folyt bizonyos mértékű ipari tevékenység a Hegyközben. Rudabányácskán pedig már a középkorban jelentős az ércbányászat. A legnagyobb múltra a hollóházi gyár tekint vissza, mely az itteni üveghuta helyén kezdte meg működését 1831-ben, és keménycserépedényeket gyártott. A 19. század végén Hollóháza lakóinak többsége a Károlyiak gyárában dolgozott. Az 1880-as években fellendült a gyár termelése, munkáslétszáma 85 fő volt. 1900-ban a falu lakói közül 435-nek nyújt megélhetést az ipari tevékenység, és csak 136 a mezőgazdaságból élők száma. A két világháború közötti válság után az 1940-es években lendült fel a termelés. A hollóházi gyár a környező falvak közül Nyíri és Füzérkomlós lakóinak nyújtott némi kereseti lehetőséget. A két világháború között Füzérradványban már működött a Károlyiak kaolinbányája, ahol füzérkajataiak és hollóháziak is dolgoztak. A Pálháza melletti fafeldolgozó ipartelep elsősorban Pálházán jelentett pénzkeresetet. A Sátoraljaújhelyhez közelebb eső falvakban szintén jelentősebb az iparban és egyéb területen (pl. házicseléd) foglalkoztatottak száma. A természetföldrajzi és gazdasági feltételeken kívül a lakosság társadalmi szerkezete, vagyoni megoszlása is döntően befolyásolta a gazdálkodás jellegét és a foglalkozási struktúra, de az egész életmód alakulását. A 20. század elején a lakosság nagy többsége a 10 kat. holdon aluli kisbirtokos parasztsághoz és a mezőgazdasági munkás-, napszámosréteghez tartozott. A 10. kat. holdon aluliak száma megközelítőleg háromszor annyi, mint a 10 holdon felülieké. Az utóbbi földtulajdonosok területe azonban zömmel 10 és 20 kat. hold között van, egy-egy faluban csak néhány 9 20—30 holdon felüli birtokos volt. A gazdaságok földbirtokok szerinti