Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

kategorizálása ezen a vidéken egészen más, mint pl. az Alföldön. A teljesen föld nélküli mezőgazdasági munkásokat a jobbágyfelszabadítás után is zselléreknek vagy napszámosoknak, illetve szegényembereknek nevezték. A legtöbb faluban ebbe a kategóriába sorolják még az 1—2 kat. hold földterület tulajdonosát is. Napszámos munkát vállaltak, kepébe arattak, harmadába kapáltak a módosabb gazdáknál, télen pedig a grófi erdőben dolgoztak. A felszabadulás után a Hegyköz népe megkapta a Károlyiak birtokát, de sok volt az igénylő, a felosztandó földterület pedig kevés, és az egyes falvak határában egyenetlenül oszlott el. A földosztás során egy-egy család a gyerekek számától függően 2—3 hold földet kapott. A Károlyi-uradalom hatalmas erdőségeiből is jutott az igénylőknek, erdővel pótolták a viszonylag kevés felosztható szántóföldet. A tulajdonviszonyokban beállott változást legszemléletesebben az alábbi táblázat érzékelteti az 1941. és 1949. év adataival (BorsodAbaúj-Zemplén megye története. . . II. rész). Gazdasági kategóriák 1941. I. 1. 1949. I. 1. Összes mezőgazdasági népesség 8511 8468 Saját földtulajdonnal rendelkezők száma összesen 5535 7948 1 kat. holdon aluli 461 119 1—5 kat. hold 2281 2770 5—10 kat. hold 1635 2901 10—20 kat. hold 897 1363 20—100 kat. hold 258 234 100 kat. holdon felüli 3 — Szembeötlő egyrészt a földtulajdonosok számának növekedése, másrészt az egyes birtokkategóriák arányának módosulása. Míg 1941ben a családok többsége 1—5 kat. hold földterülettel rendelkezett, addig 1949-ben többen vannak az 5—10 holdasok. Az egyes gazdaságok lehetőségeit figyelembe véve, a felszabadulás után is jellemző, hogy a mezőgazdálkodás mellett más munkaalkalmat is keresnek a hegyközi emberek. Továbbra is sokan dolgoznak az Állami Erdőgazdaságban, a pálházi fafeldolgozó ipartelepen vagy valamelyik kőbányában. Hollóháza és a közeli falvak lakóinak pedig az 1950-es évek megtorpanása után lendületesen fejlődő porcelángyár ad kenyeret. A fuvarozás jelentősége csökkent a második világháború előttihez képest, viszont az 1950-es években a füzérradványi kaolinbányából a környező falvak lófogattal rendelkező gazdái rendszeresen kaolint fuvaroztak a pálházi vasútállomásra. 10