Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete

1 stílben átalakította. — Nemsokára azonban Daykának régi mellbaja felújult s ő testileg-lelkileg megtörve, negyedfélévi lőcsei tanárkodása után áthelyeztette magát Ungvárra. Már előrehaladott tüdőbajjal érkezett ide és bár a következő nyáron Kassára ment a derék jó Viczay orvoshoz, ki tanuló korában kigyógyítá, de most ő sem menthette meg, őszszel nagybetegen tért vissza Ungvárra s a sorvadás elragadta 28 éves korában: 1796 október 20-án. Kora halála sok szép reményt vitt sírjába, mert az éledő magyar irodalomnak valóban egyik elsőrendű csillaga volt. Dayka igazi lirai tehetség. Rövid életének szenvedései, sóvárgása egy szebb, eszményibb világért, megható igazsággal szólalnak meg költeményeiben. Hiába kereste a boldogságot, a szerelemben sem találta fel. Mintha gyógyíthatatlan betegség pusztítaná kedélyét ! Az örömet névről is alig ismeri, de annál inkább a bánatot, mely múzsáját ihleti. Mélabús hangjának változatos színe és fokozata van. Az elégia mélységétől a kétségbeesés magaslatáig szárnyal. A szerelem, a barátság, a hazafiság érzései többször ódai hévvel, de mindig őszintén, lelkéből fakadnak. Legszebb költeményei a szerelmi epedést, a fájdalom lassan emésztő pusztítását zokogják. Nem a kitörő szenvedély, mint inkább a belső emésztődés, letűnt örömök siratása, reménytelen sóvárgás az ő alaphangja ; a soha nem szűnő vigasztalan bánat az ő hű kisérője s lelkének örvénye, melytől nem tud s nem akar menekülni. Mély melancholiáját meghatóan tolmácsolják a Titkos bú, az Esztendő első napján, a Rettenetes éj című költeményei s még erősebb hangon az Esdeklés. Művelte a klasszikái ódát is, ilyen a Kesergés, melyben erősen alanyi színezetű. Egyik jeles úttörője az anakreoni dalformának is. Kortársai a bájt, a szeretetreméltóságot s a finom előadást magasztalták benne. Kazinczy meg éppen páratlannak hirdette. Legsikerültebb költeményei máig is a lirának valódi gyöngyei irodalmunkban. Lángoló igaz érzés, finom izlés, a korában méltán feltűnő szép nyelv, a tiszta verselés és a kifejezések ereje különböztetik meg e költeményeket. Álljon itt egy pár költeménye mutatványként. ^^^^^