Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
A látványos privát gyászmeneteknek a halottasháznál való ravatalozás tiltása vetett véget, a hivalkodó temetés szokását pedig az I. világháború addig soha nem tapasztalt, családtól távoli, magányos, ugyanakkor tömeges halálélménye rendítette meg. A 100 éves pécsi köztemető Mária Terézia rendelte el 1775-ben a templom és a temető' szétválasztását, II. József rendeletére pedig a településeken kívül kellett új temetó'ket nyitni. Az abszolutista állam ezzel szétválasztotta az élet és a halál egységét. A halál, a halott földi elhelyezése, a temetó'ügy hivatalos szabályozás tárgya lett. így - a közegészségügyi és városfejlesztési szempontok figyelembevételével - megkezdó'dött a városon kívüli köztemetó'k kialakítása. A rendelet végrehajtása nehézkesen indult, és csak az urbanizáció valamint a felvilágosult polgári szemlélet eredményeképpen, a századforduló körül nyíltak meg a nagyvárosi, geometrikusán rendezett köztemetó'k. A pécsi köztemető szabályrendeletét 1903- ban adták ki, az első temetés 1904. november 1- én történt. A régi szigeti- és budai-külvárosi temetőkből áthelyezett és a 20. század elején készült síremlékek alkotják a sírkert legpatinásabb részét a főbejárat közelében. Négy parcellában katonatemető helyezkedik el, 12 nemzet az I. és II. világháborúban elesett katonái kapták meg itt végső nyughelyüket. PÁSZTOR Andrea A pécsi köztemető helyszínrajza, 1904. Tusrajz., papír, 50x70 cm, Új- és Legújabb kori Történeti Osztály, ltsz.: 62.8 Catholic liturgy will be presented, due to the lack of space and Catholicism’s historical role as an episcopal city. It also had an important influence on the grandiose civilian funerals of the period, the baroque elements of which predominantly derive from the trappings of the Catholic ceremony, processions, and aristocratic funerals. Pécs’ participation in the burial of the “nation’s greats” For the entire nation including Pécs, a model was served, and also transmitted by fashion from Vienna, by extravagant Budapest funerals for the nation’s greats, often composed by artists; these funerals simultaneously were opportunities to strengthen national awareness against the Hapsburg ruler. In the burial of Dániel Irányi, Ferenc Deák, Lajos Kossuth and Mór Jókai and reburial of Rákóczi and his comrades-in-exile the entire nation participated in the funeral procession. Spectacular private funeral processions came to an end with the prohibition on lying in state at the house of the dead, while the custom of ostentatious funerals was shaken by the unprecedented number mass deaths in World War I, far from the family and alone. The 100-year-old pécs public cemetery In 1775 Maria Theresa ordered the separation of church and cemetery, and Joseph II ordered that new cemeteries must be opened outside the settled communities. With this the absolutist state sundered the unity of life and death. Death, the interment of the dead and cemetery affairs became subject to official regulation. Thus public cemeteries began to be established outside the cities, taking into account considerations of public health and urban development. Execution of the order was slow to begin, and it was not until the turn of the 19th and 20th centuries that urbanization and enlightened civilian mentality resulted in the opening of major urban, geometrically arranged public cemeteries. The statute for the Pécs public cemetery was passed in 1903, and the first funeral took place on November 1, 1904. Tombs relocated from the old suburban cemeteries of Szigeti and Buda and made in the beginning of the 20th century comprise the most luminous section of the cemetery near the main entrance. A military cemetery occupies four sections; it is here that the soldiers of twelve nations who fell in World Wars I and II have their final resting place. Pécs public cemetery general site plan, 1904. Ink drawing, paper, 50 x70 cm, Modem and Recent History Division, Inv. nr.: 62.8 46 Andrea PÁSZTOR
