Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
„A KIRÁLYÉRT “FOR KING ÉS A HAZÁÉRT” AND COUNTRY” A trónörökös Ferenc Ferdinánd és felesé ge eröszakos halálát követően alig egy hónappal felszentelt zászlók alatt és megáldott fegyverekkel indultak a frontra mindkét fél katonái. A lelkesen induló katonák számára hamarosan kiderült, hogy a háború nem katonai parádé. Az egyén és a társadalom egyaránt megtapasztalta a civilizációban rejlő pusztító erőt: a halál tömegméretűvé vált. A négy évig tartó vérontás tízmillió ember életét követelte. Magyarország teljes emberi potenciáljával vett részt a háborúban, 3,4 millió férfi vonult hadba. Életét vesztette 531 ezer katona, százezrek sebesültek meg, kerültek hadifogságba. Az emberből katona lett, aki parancsot teljesít, amikor harcol, és öl ha kell, mert élni akar. Ha a hadbavonulók képzeletében kezdetben élt is a költők által ékesszólóan megénekelt hősi halálról szóló kép, arról gyorsan lekopott a romantikus máz. A nagy véráldozat ellenére a katona híven teljesítette kötelességét, kitartóan harcolt az ellenség ellen. A háború tömegpusztítása során a halál a mindennapok részévé vált. A fronton lévők „haláldömpinggel” találkoztak, s ez meghaladta minden korábbi elképzelésüket. A temetés és gyász évszázadok által alakított kultúráját felborította a háború. Megváltozott a halálhír közlésének módja. Míg korábban a családra, rokonságra hárult ez a kötelezettség, a háborúban katonai hivatalok állították össze a veszteséglistákat, hivatalos közleményekben áradtak a hírek a hősi halottakról. Az országos és helyi újságok állandó rovatává vált a harctéri veszteségek közlése. Családok ezrei kaptak így értesítést az elhunyt férjről, apáról, fiúról, testvérről. A hivatalos értesítés sokszor késett, vagy soha nem érkezett meg. Az aggódó hozzátartozók hirdetések útján próbálták megtudni mi történt családtagjaikkal. Az első világháború eseményeiről számos fénykép készült. Hivatásos és amatőr fényképészek örökítették meg az összecsapások színhelyét, lövészárkok, fegyverek, pihenő és harcba induló katonák láthatóak a fényképeken. arely a month after the violent death of Archduke Francis Ferdinand and his wife in 1914, soldiers on both sides marched to the front with consecrated flags and blessed weapons. The initially enthusiastic soldiers quickly learned that war is not a military parade. Individual and society both experienced the destructive power of civilization: death took on massive dimensions. The fouryear bloodshed claimed the lives of ten million people. Hungary threw its full human potential into the war, with 3.4 million men going to war. 531 thousand soldiers lost their lives, and hundreds of thousands were injured or captured. Men became soldiers who followed orders in battle, and killed if necessary because they wanted to live. While soldiers at the front may initially have believed the idea of heroic death sung so eloquently by poets, the romantic glaze quickly wore off. Despite massive losses soldiers faithfully performed their duties and fought the enemy tenaciously. During the mass destruction of war death became an everyday item. Those at the front encountered “death by wholesale,” far exceeding all earlier notions. The culture of burial and mourning formed over centuries was overturned by the war. The manner of announcing deaths changes. Earlier that duty had fallen to the family and relatives, in the war military offices compiled the casualty lists, and official announcements were deluged with news of heroic deaths. In national and local newspapers the notification of battlefield losses became a regular column. Thousands of families received notification of dead husbands, fathers, sons and brothers in this way. Official notification was often late, or failed to arrive at all. Worried relatives tried to learn what had happened to their loved one through the announcements. Numerous photographs were made of the events of World War I. Professional and amateur photographers documented the battlefields, trenches, weapons and soldiers at rest and in battle in their pictures. They also documented 47
