Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Sárkány József: Tihanyi Lajos (1885–1938)

SÁRKÁNY JÓZSEF: TIHANYI LAJOS (1885-1938) 171 mozgalomteremtőt, az előkelő, izgatott, „félénk-gyermek"

33 Kosztolányit, a szobrász Pátzay Pált, Babits Mihályt, Révész Bélát, Tersánszky Józsi Jenőt, és még hosszan sorolhatnánk modelljeit. A festmények alakjai pasztózusan festett, elmosódott, bizonytalan, szinte végtelenbe vesző háttér előtt ülnek, melyet általában egy függöny, vagy drapéria gazdagít, hogy legalább részben lezárja a teret. Portréi többnyire mellképek, ám néhány művön [Fülep Lajos 1915. (7. kép), Bölöni György 1912., Kassák Lajos 1918. (8. kép), Pátzay Pál 1919.] nagyobb képkivágást alkalmaz és a karbafont, vagy ölben nyugtatott kezeket is láttatja. Az ábrázolás hangsúlyos része azonban ezeken is a modell feje, arca, hisz a mű kompozíciós erővonalaiként is alkalmazott testrészek, és a ruharedők környező térbe is áthatoló vonalai is e hely felé irányulnak. A fej fontosságát jelzi, hogy formája - az elmosódottan festett környezetbe szinte elvésző, abba beleolvadó kezekkel, vagy a test térbe szétáramló formáival ellentétben - lehatárolt, keményen modellált, s különösen hangsúlyozottak a fő karakterhordozó elemei. A fej foltjának kiemeléséhez a sötét-világos (Önarckép 1912., Kassák Lajos 1918.), vagy a hideg-meleg színek kontrasztját (Fülep Lajos 1915.) is alkalmazza. Viszonylag kevés színt használ, ám azokat rendkívüli tónusgazdagsággal. A képek dinamikájának fokozása érdekében eszköztára igen bőséges. Szép példa erre a Fülep Lajos portré. A modell „Don Quijote figurájának"

34 élesen, hegyesszögben tört a formája. Az átlós helyzetű, íjként hajló test, a háttér vörösesbarna drapériájának ezzel ellentétes íve, a vöröses tónusú fej és a mögötte lévő kék folt színkontrasztja mind a mű formai feszültségének növelését szolgálják. „Szerkezetes naturalizmusnak"

35 nevezte Kállai Ernő Tihanyi művészetét, melyre a tízes évek elején egyrészt Cézanne konstruktív realizmusa, az expresszionizmus pszichologizáló irányzata, másrészt a korai kubizmus eredményei és az orfizmus hatottak meghatározó erővel. Cèzanne-i alapon nyugvó természetelvűsége nem tette lehetővé utóbbi elvi tisztaságú alkalmazását. Átvette viszont formáik közül az élesen tört vonalú, egymásra rétegződő síkokat, az önálló életre kelő - az ábrázolt tárgyból, formából induló, abból kiszabaduló - íveket, egyeneseket, hogy azok mint energiamezők szétáramoljanak a síkon, s megvalósítsák a képfelület egységét; a teret és a tárgyat egyazon struktúra és ornamentika részévé tegyék. Rendszere pedig, melyben realista, konstruktív, expresszív elemek keverednek pszichologizáló szemléletmóddal, dinamizmusával kiválóan megfelelt a magyar avantgárdé portréval szemben támasztott elvárásának. Korrelációjuk oly megismételhetetlen szintézist eredményezett, mely a magyar festészet nemzetközi jelentőségű eredménye, s Tihanyi művészetének meghatározó értéke. 8. Kassák Lajos, 1918. o., v., 86,5x70 cm, MNG. ltsz.: 70.134.T. Tihanyi első - és életében utolsó - magyarországi önálló kiállítását 1918 októberében rendezték meg a „Ma" kiállítóhelyiségében. A bemutatott művek 10 év munkásságát tárták a látogatók elé, mintegy hidat vonva a Nyolcak és az aktivisták közé. A tárlat hatalmas erkölcsi sikerrel járt, róla BÖLÖNI György a Ma-ba, BÁLINT Aladár a Nyugatba írt méltatást. Ugyancsak a Nyugatban jelent meg FÜLEP Lajos cikke

36

, arcképe kapcsán írt gyönyörű elemzése, melyet Tihanyi különösen becsben tartott. Az elért művészi sikerek, a barátok, a szellemi társak közelsége, a polgári demokratikus forradalom győzelme, az oly régóta várt társadalmi, szociális forradalom nevében fellépő Tanácsköztársaság kikiáltása bizakodással töltötte el. „Nagyon vártam és hitem szerint az emberiség történetének legnagyobb eseménye, ami történt ... Egyébiránt azt nem hiszem, hogy nemsokára ne a lehetőleg legkívánhatóbb és igazibb életet éljük mink: művészek. Nem csak az életet, de a hozzávalót, tehát a szépséget se tagadhatják meg tőlünk azok, akik urai lesznek a világnak."

37