Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a Baranya megyei zsidóságról a 18. századi összeírások alapján
136 A földrajzi értelemben két irányú bevándorlási hullám először a határmenti megyék zsidó népességének számát növelte. Később egy belső migráció eredményeként gyarapodott létszámuk az ország belső területein is. Bevándorlásuk és megtelepedésük szorosan összefüggött a megváltozott gazdasági szituációval is. A távolsági kereskedelemben bekövetkezett - keletről nyugatra történő - irányváltozás 7 a nyugati kapcsolatokkal rendelkező kereskedőt, a helyi piacok pedig a (kereskedelem átmeneti formáját jelentő) házaló-felvásárló kereskedőt igényelték. A bevándorló zsidóság elsősorban a gazdasági élet e kereteibe tudott beilleszkedni. Az évszázad első felében végzett összeírások, a Helytartótanácshoz küldött megyei jelentések szerint Baranyában ebben az időben még nem laktak zsidók. Az Antolchich János által 1727 nyarán készített helytartótanácsi összegezés szerint a megye felküldött jelentése nem felelt meg a követelményeknek 8 . A második (1727. szept. 19.-én felterjesztett) jelentésében egyetlen, Baranyában állandó lakóhellyel nem rendelkező, itt csak üzleti tevékenysége miatt tartózkodó Isak nevű zsidóról tesz említést. A rohonci illetőségű Isak, Batthyány Lajos gróf védelme és joghatósága alatt élt, közterheket nem viselt, csak örökös urának fizetett adót. Siklósi raktárából vidékre hordta eladás céljából áruját 9 . A megyei felmérések 1735-ben, 1746-ban, még 1767-ben 10 is arról tájékoztatják a Helytartótanácsot, hogy területén nincsenek zsidók. Pedig a század közepén már alig van olyan megyéje az országnak, ahol nem kaptak letelepedési engedélyt. A tartományi biztosság irodáján - 1748. július 25-én - gróf Balassa Pál felterjesztésében készített kimutatás arról tanúskodik, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarország 43 megyéje közül csupán Baranya, Bars, Csongrád, Heves, Külső Szolnok, Hont, Túróc és Zólyom területén nem írtak össze zsidókat. A városok nagyobb mértékben zárkóztak el a lakhatás engedélyezésétől. Az ország 37 városa közül mindössze 9 nyitotta meg kapuit a zsidók előtt." Az első zsidónak kiadott megyei engedélyben „Horváth Dániel alispán 1741-ben Lebt Moses hőgyészi kereskedőnek 1 esztendei házalást engedélyezett Baranyában, minthogy a szegénységnek (a jobbágyoknak) nagy szüksége vagyon a vásárlásra." 12 A megyében az első letelepedést - amit inkább csak kísérletnek tekinthetünk - 1742-ből ismerjük. Ekkor kapott egy bonyhádi zsidó Batthyány Károly gróftól üszögi birtokán lakhatási engedélyt. A megye - az 1729. évi XIX. törvénycikkre hivatkozva - kifogást emelt a gróf eljárása ellen. 13 Az ehhez hasonló törvénytelenségeket megakadályozandó 1746-ban megyei statútumban tiltották meg a zsidók megyei letelepedését. 14 A megye zsidókkal szembeni ellenérzését példázza az 1746. március 2-án kelt, Tolna megyének küldött átirat is. Ebben Baranya megye arra kérte Tolna illetékeseit, hogy a területén élő zsidókat tájékoztassa, vásárain is csak akkor tűri meg őket, ha részletes személyazonosságot igazoló irattal (ruházat, testalkat, lakóhely pontos megjelölése) rendelkeznek. A kérést azzal indokolták, hogy a baranyai falvakat engedély nélkül járó zsidó kereskedők magatartására sok panasz érkezett: veszekszenek és lopnak. 15 A vásárokat, piacokat felkereső zsidók száma - a korlátozó rendelkezések ellenére - fokozatosan gyarapodott. Erre utal, hogy számukra Mohácson az 1760-as évek elején egy szekszárdi zsidó bérletében már zsidó konyha működött. 16 Az eddig ismertté vált források szerint a zsidók betelepedésének kezdete a század utolsó harmadára tehető. E késői időpont okait keresve azokat a tényezőket kell megvizsgálnunk, amelyek alapvetően határozták meg a zsidók Baranyában való megtelepedését. Három ilyen tényezőt találunk: a bevándorlási útvonalaktól való távolság, a helyi tilalmak és gazdasági funkciójuk,illetve annak hiánya. A 18. század elején a bevándorlási utaktól (észak-keleti és nyugati határvidék) való nagy távolság, a helyi tilalmak és a gazdasági funkció hiánya is akadálya volt a zsidók Baranyába történő bevándorlásának. A század közepétől azonban az első tényező szerepe jelentős mértékben lecsökkent, de mindenképp vesztett jelentőségéből, hiszen a szomszédos Tolna megyében már a század első felében jelentősnek mondható zsidó közösségek éltek. Ott 1760-ban 28 településen 134 türelmi adót fizető zsidó családot írtak össze. 17 Ekkor már sokkal inkább a püspöki székhely jelenléte által is erősített hagyományos zsidóellenességből fakadó megyei tiltó rendelekezések és a gazdasági funkciójuk iránt támasztott alacsony szükséglet válik korlátozó tényezővé. A század második felében a megye hatalmas nagybirtokain megkezdődött a majorsági gazdálkodás. A piac fokozatos kiszélesedése hatást gyakorolt a földbirtokosok járadékszedési gyakorlatára. Pénzjövedelmeik gyarapítása érdekében igyekeztek uradalmaik központjaiban vásártartási jogot biztosítani, és a földesúri jogokat bérbeadni. A falvakban élő lakosság piacról beszerezhető áruk iránti szükséglete is növekedett. Ezek a változások igényt támasztottak a hagyományos - céhekben tömörülő kereskedők mellett egy újtípusú kereskedői réteg iránt. Ez a gazdasági szükséglet döntő szerepet játszott abban, hogy a megye megváltoztatta álláspontját. Ez nyitotta meg a rendi társadalom által be nem fogadott, csak tűrt zsidóság előtt a baranyai területeket. Az első ismert összeírás - a zsidók immár tartós megtelepedéséről - 1775-ből 18 áll rendelkezésünkre,
