Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Néprajztudomány - Kovács Ágnes: Berze Nagy János Magyar Népmesetípusok c. munkája és a készülő magyar népmesekatalógus
„NÉPMESETÍPUSOK" ÉS A KÉSZÜLŐ NÉPMESEKATALÓGUS 261 és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat pályázói és általában a mesét gyűjteni szándékozók számára, 16 c) sőt magát a mesekatalógust is a népmesegyűjtés szolgálatába szándékoztunk állítani. 17 Az Aarne-Thompsonféle katalógus második kiadása elvégezte 1960-ig a nyomtatásban megjelent és a munkában levő nemzeti katalógusok összehangolását, de a magyar anyag besorolása számos problémát vetett fel és az új típusszámok sora addigi rendszerünk bizonyos fokú módosítását kívánta, fontos feladatunkká vált tehát d) az addig gyűjtött és rendszerezett magyar népméseanyag és az Aarne-Thompson-íéle katalógus összehangolása, amelynek együtt kellett járnia a Berze Nagy-íéle katalógus felületes fordításából eredő besorolási hibáknak a kiküszöbölésével. Munkánkkal párhuzamosan, áldott szerencsénkre, intenzív leltározás folyt az általunk munkába vett két nagy budapesti archívumban, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában és a Néprajzi Múzeum Etimológiai adattárában, sőt az ELTE Folklore Intézetének Adattára is használható gyűjteménnyé rendeződött. Ez azért is fontos volt, mert a társadalmi gyűjtők, de a hivatásos folklórkutatók és az egyetemi hallgatók is nagy kedvvel gyűjtöttek, évről évre tekintélyes gyűjtemények gyarapították a fent említett három archívum kézirattárát. Bár csak budapesti archívumok anyagát dolgoztuk fel, képünk volt a vidéken élő gyűjtők munkájáról is, mert a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára központi gyűjtőhely, ahova a vidéken élő folklórkutató muzeológusok kötelesek voltak állami pénzen lejegyzett, hangszalagra vett gyűjteményük egy példányát leadni - ha kiadásán dolgoztak, zárolási kéréssel - és oda futottak be az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat népmesepályamunkái is. Tisztában vagyunk vele, hogy számos múzeumi adattárban, egyetemi és főiskolai tanszéken rejtőznek még népmesegyűjtemények, az anyag nagy mennyisége következtében azonban teljességre nejm törekedhettünk. A mesék kivonatolása és csoportosítása során nyilvánvalóvá vált, hogy egyes nyomtatott gyűjtemények nagy hatással voltak a magyar meseanyagra. A népszerű mesekiadványok nagy száma miatt itt is csak egyes központi szerepet játszó gyűjtemények hatását vizsgáltuk: Arany László Magyar népmeséiét és Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágáét,^ megkezdtük a Grimm-mesék hatásának a felmérését is, reméljük, hogy erre vonatkozó terveit Voigt Vilmos rövidesen megvalósítja. A Széchenyi Könyvtár, valamint a Szabó Ervin Könyvtár ponyvagyűjteményét Schramm Ferenc dolgozta fel a Magyar Népmesekatalógus számára. A ponyvafüzetek Heltai Gáspár Ezópusi fabuláinak, a Gesta Romanorum, Ponciánus históriája, valamint Salamon és Markait történeté16 Kovács Ágnes, 1956. 17 Kovács Ágnes, 1960, 384—385. 18 Kovács Ágnes, 1969, 1977. nek^ származékaira magában a katalógusban történik utalás. Szándékunkban van Jókai Mór: A magyar nép élce szép hegedüszóban, továbbá Gáspár János Csemegéi 3. kiadásának 20 és Halász Ignác meséinek a hatására is rávilágítani. 21 E források hatásának megállapításában nagy segítségünkre vannak Berze Nagy János megjegyzései, amelyek gyakran utalnak előttünk ismeretlen, hihetőleg a szerző magánkönyvtárában található ponyvafüzetekre. A felsorolt, számos kiadást megért gyűjtemények és ponyvafüzetek nemcsak a szóbeliség forrásaiként érdekesek számunkra, hanem fontos szerepet játszottak egyes népmeseszövegek irodalmi népszerűsítésében is, emellett gyakran tartalmaznak első kiadású rtépmeseszövegeket, azért a XIX. sz.-i népszerű gyűjtemények mellett számbavettük a XX. századiakat is. Feldolgoztuk például Szende Aladár Süss íel nopját, Faragó József Farkas barkas-át, Illyés Gyula Hetvenhét népemséjét, az Ortutay-Dégh-Kovácsféle Magyar népmeséket 22 és még számos központi szerepet játszó népmeseválogatást. Nem hiányozhatnak az egy változatra vonatkozó adatok sorából az esetleges fordítások adatai sem, hisz ezek népszerűsítik mesekincsünket szerte a világban. E téren, Berze Nagy János mintájára, kizárólag tudományos igényű publikációkra szorítkoztunk s nyomdatechnikai okokból csupán az angol, francia és német kötetekre utalunk. Az anyag feldolgozásában is a Berze Nagy-íéle katalógusból és az abban nem szereplő változatokból, vagyis magából a magyar népmeseanyagból indultunk ki. Nem azt vizsgáltuk tehát, hogy az Aarne-Thompson-íéle katalógus anyagának milyen magyar népmesék felelnek meg, hanem megfordítva, azt kíséreltük meg megállapítani, melyek a magyar népmese legfőbb alműfajai, s azok hogyan illeszkednek a nemzetközi katalógus által megszabott műfaj keretek közé. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, mindenekelőtt a magyar népmesék főbb típusait kellett megállapítanunk. 23 Könnyű dolgunk volt ott, ahol Berze Nagynál jó típus vázlattal összefoglalt számos magyar és nemzetközi változat állott rendelkezésünkre. A feldolgozott változatok számának megnövekedésével gyarapodott azonban a nemzetközi és a Berze Nagyíéle katalógusban nemtalálható típusok száma is. Egyetlen változatot nem tekintettünk típusnak, és csak ritka kivételes alkalommal, különösen kikristályosult szerkezet esetén katalogizáltuk, vagy pedig akkor, ha szövegünk változatai a nemzetközi mese19 Heltai Gáspár, 1566.; Gesta Romanorum, 1697.; Ponciánus históriája, 1573.; Salamon és Markalt, 1577. 20 Jókai Mór, 1904.; Gáspár János, 1863. 21 Halász Ignác, [1897]—1905. 22 Szende Aladár, 1944.; Faragó József, 1962.; Illyés Gyula, 1972. Ortutay Gyula—Dégh Linda—Kovács Ágnes, 1960. 23 Ld. A Magyar Néprajzi Lexikon I—V. kötetének mese-címszavait.
