Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Néprajztudomány - Kovács Ágnes: Berze Nagy János Magyar Népmesetípusok c. munkája és a készülő magyar népmesekatalógus
262 KOVÁCS ÁGNES irodalomban már ismertek. Üj mesetípus megállapításához legalább két egymástól független, nagyjából azonos cselekményü, a magyar nyelvterület különböző pontjain feljegyzett szövegre van szükségünk. Vessünk egy pillantást a Magyar Népmesekatalógus legalább két, de olykor 50-60 változattal is képviselt típusainak és a korábbi magyar mesekatalógusok típusainak a számára annak ismeretében, hogy Honti kb. 500, Berze Nagy fcb. 1600, a Magyar Népmesekatalógus pedig 1968 óta több mint 10 000 változat birtokában állapította meg azokat (Katona Lajos 19 magyar népmesetípust dolgozott ki): Honti Berze Nagy MNK I. Állatmesék 33 58 212 II. Tündérmesék 127 152 251 III. Legendamesék 28 78 105 IV. Novellamesék 24 52 74 V. Ostoba ördög m. 27 45 80 VI. Rátótiádák 6 87 260 VII. Trufák és anekdoták 48 116 363 /III. Hazugságmesék 10 24 106 IX. Formulamesék 4 — (ebből 169 79 hangutánzó) Összesen 307 642 1620 A feldolgozott változatok számának növekedésével jelentékenyen növekedett tehát a megállapítható típusok száma és ezen belül természetesen a változatok száma is. Lényeges különbség van az egyes típusokhoz tartozó változatok tartalmában is. Honti változatai egymástól jóval nagyobb eltérést mutatnak, mint Berze Nagy katalógusának egy típushoz tartozó változatai s még ennél is egyneműbbek, egymáshoz közelállóbbak a Magyar Népmesekatalógus változatai. A feldolgozott népmesék számának tetemes megnövekedésével változás állott volna be a magyar népmesék anyagában? Semmiképpen sem, éppen ellenkezőleg, tisztázódtak egy-egy típus körvonalai, redakciói, más típusokkal való kapcsolatai és a nagyszámú változat egy vagy több világosan megrajzolható típusképet eredményezett a hozzátartozó változatok sorával. A világos, egyértelmű cselekményü változatok mellett számba vettünk egy csoport olyan változatot is — s ezek nem is mindig a legrosszabbak - amelyek szüzséje nem sorolható egyértelműen egyik típusba se, az általunk vizsgált típus részleteit, töredékeit tartalmazza csupán. Ilyenkor az ún .típusképletet kell leírnunk, amely, jelenlegi formájában, tartalmazza mindazoknak a mesetípusoknak a számát, amelyek mesénkben benne foglaltatnak, eltérően azonban elődeinktől, nem a számok nagyságrendjében, hanem abban a sorrendben, ahogyan a típusok vagy típusrészletek mesénkben megtalálhatók. Több tanulmányban foglalkoztam a változatok feldolgozásának és típusképpé összeállításának módjával. 24 Kezdetben, mikor még fennállt a Berze Nagyféle típuskatalógus készítésének a lehetősége, a Magyar népmesetípusok típusvázlatait az ABC nagybetűivel tekintettem mintának, az Aarne-Thompsonféle katalógus második kiadásában azonban olyan nagy mértékben megnövekedett a számmal és az ABC nagybetűivel jelölt típusok és altípusok száma, hogy ez a jelölési mód könnyen zavart okozhatott, ezután tehát a típuskép megformálásában és a változatok kivonatának tagolásában az Aarne-Thompson-íéle katalógus 2. kiadásának típusképeiből indultunk ki és római számokkal jelöltük az egyes epizódokat. Munkánk jelenlegi fázisában a típusképnek, a változatok közös vázának szerepe megnőtt, az reprezentálja a típust, a változatok csupán bibliográfiai adataikkal szerepelnek, amelyhez hozzájárul még a gyűjtő neve, a gyűjtés helye és a gyűjtés időpontja is. A változatokat redakciónként csoportosítva a gyűjtés időrendjében tüntetjük fel, amelyek vagy típusvázukban vagy típusösszetételükben különböznek az alaptípustól. Utóbbi esetben megadjuk az álladó típusösszetétel képletét is. Különösen gyakoriak a típusképletek azokhoz meseműfajokhoz tartozó típusok változataiban, melyekben a típusszámok nem teljes meséket, hanem csupán epizódokat jelölnek - pl. állatmesékben, legendamesékben, rátótiádákban, hazugságmesékben -, mivel ezek kapcsolata sokkal lazább, mint a tündérmesék vagy trufák epizódjai között. Az elmondottak illusztrálására az alábbiakban egy példatípust mutatunk be az állatmesekatalógus 2. kiadásának elejéről, mely jól érzékelteti a Berze Nagyféle típuskatalógus és a készülő Magyar Népmesekatalógus közötti különbségeket: AaTh 1. A „döglött" róka halat lop (H —; BN 1.; MÁT 1.) I. Éhes róka kifekszik az országútra és döglöttnek tetteti magát. Szekeres ember feldobja hallal megrakott kocsijára. A róka jóllakik, a megmaradt halat ledobálja, leugrik és zsákmányát összeszedve elszalad (folyt, gyakran AaTh 2.) II. Éhes farkas megpróbálja utánozni s pórul jár (folyt, többnyire Aath 4.) 1. HALÁSZ Iggnác 1889. Nyr. 18. évf. 43—44. „A farkas és a róka" (Csetény, Veszprém m.; gyi. : —) AaTh 1. I, II. 4-AaTh 4. (BN 2.; MÁT 1.) 2. FARAGÓ József 1962. (1953. 4 ) 100—101. „A róka és a farkas halat szerez" AaTh 1. IJI. (B) 2. KÁLMÁNY Lajos Ms 1. (EA 2801.) 329. 185. „A róka és a farkas" (Magyarszentmárton, Torontál m.; gyi.: —) AaTh 1. IJI. + AaTh 4. (MÁT 2.) 02, KÁLMÁNY Lajos Ms. 2. (EA 2771.) 296. 20. „A róka, a farkas és a halász." 1. ORTUTAY—KATONA 1951, 1956. II. 351—352. 34. = (A) 3. MAKRA Sándor Ms x. (EA 4877.) 77—78. 30. „A róka meg a farkas" (Tiszalök, Szabolcs-Szatmár m.; 1949—52.) AaTh 1. IJI. 4- MNK 30A X . 4. VIRÁNY Judit Ms 1. (EA 4060.) 384. 124. C. n. (Láca, Zemplén m., 1942. I.) AaTh 1. I—AaTh 2. (MÁT 3.) 24 Kovács Ágnes, 1955, 1960.
