Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

IKONOGRÁFIÁI ELŐZMÉNYEK 367 dó voltáról, s így néha mint anyagi, máskor mint esztétikai értéket jelző jelentéséről, jelenlétéről.

10 10 A bibliai cédrus említésekre még visszatérünk. Az említett egyéb művek: Horatius, Q. F.: De arte poetica 330. „At, haec animos aerugo et cura peculi cum semel imbuerit, speramus carmina fingi posse linenda cedro et levi servanda cupresso?" Muraközy Gyula nem teljesen pontos fordításában: „S hogyha beette magát szívünkbe a rozsda, pénzvágy várjuk, hogy lecsiszolt ciprusszekrénybe való szép verseket írnak(?), amik méltóak a cédrusolajra." (Horatius Összes versei. Bp. 1961.) Persius I. Satira. 40. str. „ rides ait, et nimis uncis naribus indulges, an érit qui velle recuset os populi meruisse et cedro digna locutus linquere nec scombros metuentia carmina nec tus" Kis János 1829-ben készült fordításában: Tsufolódol, s messze visz a gúny Mondd, ki nem óhajtaná, nép nyelvén hogy neve zengjen s oily munkát írjon, melly méltó tzédrus olajra, és se besózott hal, se tömény takarója ne légyen." (Paulus Persius Flaccus szatíraji magyarul és deákul, szükséges jegyzetekkel világosítva Kis János által. Sopron, 1829.) Isidorus: Etymologiae. Kiadta Lindsay, W. M. Oxford. 1911. VII. 84. írod. Bischof

f. В.: Die europäische Verbreitung der Werke Isidors von Sevilla. Mittelalterliche Studien. 1. 1966. 171—194. Saxl, F.: Illustrated Medieval Encyclopedias. In: Lectures. London. 1957. Konrad von Megeriberg: Das Buch der Natur. A XIV. század első felében keletkezett mű első nyomtatott kiadása. Augsburg. 1475. A szerző forrásául Sevillai Isidoriust jelöli meg, ezen keresztül az antik botanika hagyományait is tovább élteti. Végül a cédrus alakját Mária szépségével és tökéletességével veti össze. írod.: Arber, A.: Herbals, their Origin and Evolution. Cambridge. 1938. Nissen, Claus: Die botanische Buchillustration. Ihre Geschichte und Bibliographie. Stuttgart. 1951. Pierio Valeriano: Hieroglyphica ... Bazel. 1556. Második megnagyobbított kiadás Bazel. 1567.) 142, 373 (aquila és cédrus címszó). A szerző az 1505-ben kiadott egyiptomi eredetűnek tartott Horapolló Hieroglyphicon с kézirat mintájára maga is szerkeszt egy „hieroglifa" (szimbólum) szótárt. A cédrus leírásában Pliniusra, Persiusra, Horatiusra és a bibliai említésekre támaszkodik. Fontos megállapítása: „Ante alias enim arbores cédrus aeternitatis hieroglyphicum est, quaia materia eius neque putrescit, neque cariem patitur." írod. Mâle, E.: L'art religieux de la fin du XVI siècle et du XVII. siècle. Paris. 1951. Volkmann, L.: Bilderschriften der Renaissance. Leipzig. 1923. Cesare Ripa: Iconologia (1593 első kiadás) Pierio Valeriano után már konkrétan a képzőművészet számára nyújtva példákat Cesare Ripa szerkeszt (1560—1625 körül) ikonológiai példatárat. Kortársai által bővített műve 1620-ra már három kötetes. G. Zaratino Castellini alkotta meg Ripa könyvében az Accademia allegóriáját egy nőalak személyében, aki cédrus, ciprus és tölgyfa gyüA harmadik jelentéskör viszonylag közeli előzményei XVIII—

XIX. századi útleírásokban lelhetők fel, romantikus utazók költészettel, filozófiával teli elmélkedéseiben, különböző történeti, vallástörténeti összefüggések keresésében. Távolabbi előzményei pedig ismét a Biblia és a kommentárjai illetve a korábbi európai utazók felfedezéseinek hagyományai. A második jelentéskör előzményei speciálisan a XIX. századi magyar kultúrtörténetben keresendők, bár a különböző őstörténettel kapcsolatos feltevések sem egyedülálló jelenségek a Csontváry festményeit megelőző évszázad Európájában. Mielőtt e jelentéskörökkel részletesebben foglalkoznánk, vessünk egy pillantást a festményekre. A Magányos cédrust és a Zarándoklást már sokan leírták a Csontváry irodalomban, itt most a terjedelem korlátai miatt csak néhány adat ismétlésére szorítkozunk összevetve egy-két kultúrtörténeti megfigyeléssel a libanoni cédruserdővel kapcsolatban.

11 A Magányos cédrust 1800 m magasan a tenger és Tripoli felett naplementekor festette Csontváry német kiállítási katalógusa leírása szerint. A Zarándoklás pedig német címe szerint Gebet bei den uralten Cedern im Cedernwalde von Libanon. Abendröte. Az első képről érdemes megjegyeznünk, hogy minden más erénye mellett pontos, leíró jellegű festmény a Libanon hegyének Tripoli felé vezető lejtőin látható cédrusok egyikéről. Ezek a fák nem a cédruserdőben vannak, hanem az út mentén. A cédruserdő már az időszámítás előtti harmadik évezredben körülkerített hely volt, kerítését a terület mindenkori urai építgették, alakították, Csontváry magányos cédrusának lelőhelye azonban mind magasságban, mind távolságban távol van még a római császárok idején legnagyobb kerületű cédruserdőtől is.

12 mölcsével díszített széken ül, mivel a cédrus az örökkévalóság szimbóluma stb. A magyarázat Pierio Valeriano művére hivatkozik, majd Plinius, Persius, Horatius, Theophratos és Dioscurides korábban már idézett szöveghelyeit adja meg. Véleménye szerint a cédrus, mint örökkévalóság szimbólum azért illeti meg az akadémikusokat, mert örökkévalóságra érdemes műveket alkotnak. (In: Iconologia del Cavalière Cesare Ripa Perugino ... Tomo Primo. Accademia címszó. Perugia. 1764. kiad. 15—16.) írod.: Mandowsky, E.: Untersuchungen zur Ikonologia des Cesare Ripa. Dissert. Hamburg. 1934. Firenze. 1939. í 11 A leírások közül Kállai Ernő és Németh Lajos elemzésére hívnám fel a figyelmet. Kállai, E.: Űj magyar pictura. Bp. 1926. 101—106. Németh, L.: A magányos cédrus. In: Minerva baglya. Bp. 1973. 12 Bernhardt, К. H.: Der alte Libanon. Leipzig. 1976. Pettinato, C: Il commerciale con l'estero della Mesopotamia méridionale ne! 3. millenio av. er. alla luce delle fonti letterarie e lessicali sumeriche. Mesopotamia. Torino. 1972.