Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Régészet - Ecsedy, István: Die Siedlung der Somogyvár–Vinkovci Kultur bei Szava und einige Fragen der Frühbronzezeit in Südpannonien

118 ISTVÁN ECSEDY ján az is nyilvánvaló, hogy a Somogyvár—Vinkovci leletanyagban előfordul néhány olyan edényforma, melyeket a késői vucedo együttesekben is megtalálunk, bár a jellegzetes vucedoli együttesek a Somogyvár—Vinkovci kultúra emlékanyagától minden esetben jól megkülönböztethetők. Mint ismeretes, Kalicz Nándor felfogása szerint a Kárpát-medencén belül egyetlen régészeti kultúrához tartoznak mindazok a leletegyüttesek, melyek az ún. „Vucedol—Laibach" típusú belsődíszes tálakat, vagy azok töredékeit tartalmazzák. Az általa körvonalazott korabronzkori kultúrát Kalicz Zóki kultúrának nevezi és ennek három, lényegében egyidejű, területi csoportját, jelesül a vucedoli, makói és nyírségi csoportot különíti el. Míg a nyírségi csoport területe Magyarország északkeleti részére korlátozódik, a Makó- és a vele lényegében azonos Kosihy—Caka csoport elterjedése az ország egész területén és Szlovákiában is kimutatható.

17 Ha elfogadjuk, hogy a vucedoli és makói típusú leletanyag ugyanannak a régészeti kultúrának két, egymással egyidejű csoportját alkotja, akkor a fentebb ismertetett stratigráfiai adatokból közvetlenül következik, hogy a Somogyvár—Vinkovci kultúra a Makó—Kosihy— Caka típusú anyaggal nem lehet egyidejű. Ezen az alapon vélte világosan meghatározhatónak a Somogyvár—Vinkovci kultúra kronológiai helyzetét Schreiber Rózsa. Véleménye szerint ez a kultúra a Dunántúlon, a területen korábban általánosan elterjedt makói csoport után jelent meg és leletanyaga a korai nagyrévi kultúra Harangedény-Csepel csoportjával párhuzamos időszakra keltezhető.

18 Véleményünk szerint a vucedoli típusú és a Makó—Kosihy—Caka jellegű leletanyag kulturálisan nem azonos, kronológiailag pedig nem párhuzamos. A kérdés valószínűleg jóval komplexebb annál, semhogy egyszerűen sematizálni lehetne. A jelen közlemény csupán a legfontosabb szempontok felvázolását teszi lehetővé: 1. A „Zóki kultúra" Kalicz által alkotott elnevezése nem adéquat megjelölés. A Makó—Kosihy—Caka anyag jellegzetes edényformáit hiába keressük a vucedoli leletek között. Az analógiákat részben a késői vucedoli anyagban, de főleg a Somogyvár—Vinkovci kultúra lelőhelyein találjuk. Ez a megállapítás érvényes a makói csoport vezérleleteként számontartott belsődíszes tálakra is: ezek analógiái szintén a postvucedol korszakhoz tartoznak.

19 2. A késői vucedoli anyagban található belsődíszes, talpas tálak (Zók, Lánycsók) díszítése és kidolgozása annyira eltérő a Makó—Kosihy—Caka együttes eme vezérleleteitől, hogy eleve kétségesnek tűnik egyazon tipológiai egységen belül tárgyalni őket. Ennél jóval fontosabbnak látszik rámutatni arra a tényre, hogy a késői vucedoli belsődíszes tálakat tartalmazó együttesek leletanyaga nem tartalmazza a „Makói csoport" jellegzetes típusait, a „Makói csoport" nem alkalmazza a jellegzetes vucedoli díszítési technikát.

20 Ugyanakkor már S. Dimitrij éviének feltűnt a Vinkovcin feltárt, a vucedoli anyagnál későbbi tálformák és más edények több, a Makó—Kosihy—Caka típusokkal közös vonása.

21 Mivel a „makói típusú" belsődíszes tálakat szintén nem a vucedoli, hanem az azoknál későbbi telepmaradványok tartalmazzák, nem értünk egyet Kalicz fentebb ismertetett felfogásával a belsődíszes tálakkal kapcsolatosan: „Die Makó Gruppe kann eigentlich auf Grund dieses Typus der Zók-Kultur zugewiesen werden".

22 A fentebb röviden ismertetett meggondolások alapján úgy véljük, nincsen alap arra, hogy a „Zóki kultúra" megjelölést alkalmazzuk a Makó— Kosihy—Caka típusú leletanyagra, mivel az utóbbi nyilvánvalóan a Vucedol—Zók utáni korszakra datálható. Feltételezhetőnek látszik, hogy a makói típusú leletanyag kialakulási szakasza, melyet egyelőre nem lehet típusokhoz vagy lelőhelyekhez kötni, a késői vucedoli korszakkal még részben párhuzamos lehetett. Ugyanez a feltevés érvényesnek látszik a Somogyvár—Vinkovci kultúra kezdeti szakaszával kapcsolatban is, azzal a lényeges különbséggel, hogy míg a Makó—Kosihy—Caka típusú leletanyag helyi előzménye nyilvánvalóan nem Zók—Vucedol jellegű, a Somogyvár—Vinkovci kultúra lelőhelyeinek nagy része ugyanazon a területen található, ahol korábban a Zók-Vucedol telepek voltak. A Zók—Vucedol kultúra elnevezést tartjuk alkalmazhatónak ennek a korábbi emlékanyagnak a megjelölésére, mely elterjedési területe és egységes tipológiája alapján önálló kulturális egységnek tekinthető. Magyarországi elterjedése a Dunántúl délkeleti részére korlátozódik

23 (Zók—Várhegy,

24 Dunaszekcső—Kálvária,

25 Gyulaj,

26 Lánycsók—3. gödör).

27 Tipológiai alapon ezek a lelőhelyek a Vucedol Bl—

Б2 (Zók) és a Vucedol С (Zók, Lánycsók, Dunaszekcső, Gyulaj) megjelöléssel leírt leletanyaghoz köthetők.

28 Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a Zók—Vucedol kultúra mindenképpen terminus post quem nemcsak a Somogyvár—Vinkovci kultúra, hanem a Makó—Kosihy—Caka típusú leletanyagra vonatkozóan is. A bronzkor legkorábbi periódusa a Kárpátmedence nagyterületein a késői Vucedol korszakban veszi kezdetét. Ennek a korszaknak a leletanyagát Makó—Kosihy—Caka néven említi a szakirodalom (it most nem tárgyaljuk a Nyírségi csoport kérdéseit). A Makó—Kosihy—Caka leletanyag párhuzamait a délpannóniai területeken is megtaláljuk a késői Zók—Vucedol településeket követő időszakban, mégpedig a Somogyvár—Vinkovci kultúra lelőhelyein. Ezeknek a lelőhelyeknek a kiválasztása, vagyis a kultúra meg-