Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Régészet - Ecsedy, István: Die Siedlung der Somogyvár–Vinkovci Kultur bei Szava und einige Fragen der Frühbronzezeit in Südpannonien

DIE SIEDLUNG DER SOMOGYVÁR—VINKOVCI KULTUR 119 határozása a specifikus, ilyen összetételben más lelőhelyekre nem jellemző típuscsoport alapján volt lehetséges. A kultúra elterjedési területének pontos határvonala megfelelő volumenű kutatások híján nem tisztázható. Bizonyos egyelőre az, hogy a legtöbb, egyértelműen a Somogyvár—Vinkovci kultúrához sorolható lelőhely a Dunántúl déli— délkeleti részén, a Zók—Vucedol kultúra korábbi elterjedési területén található (ld. 8., 9. és 10. kép.). A Somogy vár—Vinkovci kultúra megjelenése a Vucedol—Zók területén, a Makó—Kosihy—Caka elterjedésével párhuzamosan történt. A következő szakaszban a Dunántúlon É-i és ÉNy-i irányban terjed a Somogy vár—Vinkovci kultúra, ezzel a mozgással egyidőben pedig a makói alapon nyilvánvalóan déli hatásra kialakuló korai nagyrévi fejlődés veszi kezdetét (Vö. 8. és 9. kép). A késői Vucedol és „post-Vucedol" korszak új kultúráinak térhódítása a Kárpát-medencében és annak déli peremterületein a „badeni tömb" kultúráinak rovására ment végbe. Úgy tűnik, hogy ezt a folyamatot a „kulturális diffúzió" modelljének keretében képzelhetjük el, ugyanis egy keletről vagy délről induló, s a badeni kultúrának rövid időn belül véget vető betörés nehezen lenne elfogadható. A késői badeni csoportok anyagi kultúrájának eltűnésével párhuzamosan találkozunk a szóbanforgó egész területen a jellegzetes korabronzkori fémművesség megjelenésével, amely Macedónia és. Thrákia területén keresztül, valószínűleg a Vucedol és Mihalic kultúrák közvetítésével jutott el Erdély és a Kárpát-medence területére.

61 Bármennyire mozgalmas korszakot tükröz a változó leletanyag ebben a korai és középső helladikum fordulójának megfelelő korszakban, az anyagi kultúra változásait nehezen lehet nagyarányú vándorlások eredményének tulajdonítani.

68 Az anyagi kultúrát érintő változások rendkívül széles fronton játszódnak le, s az egyes kultúrák, így a Mihalic és Vucedol átformálódása, vagy a Glina III kialakulása egyaránt az új, döntően kétségkívül déli elemek adaptációjával veszi kezdetét.

69 A rendelkezésre álló forrásanyag messze nem elég ahhoz, hogy az egész folyamatot részleteiben megismerhessük, de az tény, hogy míg a post-vucedol korszak új kultúrái a Vucedol, késői Baden, Cotofeni területein jellegzetes, jól körülhatárolható együtteseket alkotnak, bármelyikük esetében nehéz lenne olyan területet megjelölni, amelyet az új kultúrát hordozó népesség kiindulási területének tarthatnánk. Az egész kapcsolatrendszer integráló hatása eredményének tekintjük azokat a szembetűnően párhuzamos jelenségeket, melyek a késői Vucedol—Somogyvár—Vinkovci, Makó—Kosihy—Caka, Nyírség, Jigodin, Glina III és Ezero— Mihalic, valamint Ezerovo (Várna) és a Pétre Roman által rekonstruált nyugat-pontusi kulturális közösség anyagi kultúrájában kimutathatók, s amelyekre főleg a Somogyvár és a Schneckenberg vonatkozásában már Bóna István is felhívta a figyelmet.

70 Ezt a kapcsolatrendszert az új s lényegileg az egész területen azonos fémművesség mellett a kerámiaformák számos analóg vonása is tükrözi.

71 Feltűnő jelensége a korszaknak, hogy bár a „kapcsolatok zónájában"található kultúrák átalakításában a déli elemek játszották a döntő szerepet, a változások közepette változatlanul megtaláljuk az egyes területek kultúrái között hagyományosan fenntartott kapcsolatok bizonyítékait. Míg az Alduna vidékén a vucedoli kultúra edényei a Cotofeni kultúra településén kerültek elő,

72 a Glina III kultúra a Somogyvár—Vinkovci specifikus edényformáit is tartalmazza,

73 majd Verbi^a és Béla Crkva közvetlen kapcsolata

74 a szembetűnő. Ez a jelenség szintén arra mutat, hogy az egyes területek anyagi kultúrájának megváltozását döntően nem az etnikai-politikai kereteket szétziláló vándorlások idézték elő, hanem egy olyan történelmi folyamat, amelyen belül kisebb vándorlások is nyilvánvalóan lezajlottak. A Kárpát-medencei korabronzkor kialakulásának közvetlen előidézője lehetett, hogy a terület déli peremén egyre erőteljesebben érvényre jutottak azok a változások, melyek a kulturális váltást előkészítették. Ezt az általuk feltételezett periódust egyelőre nem lehet régészeti forrásokra közvetlenül támaszkodva bemutatni. Elképzelésünk szerint a késői badeni—kosztoláci—Cotofeni népesség az új technikai eredményeket és az új anyagi kultúrát elsősorban a késői vucedoli közösségek közvetítése révén átvette és adaptálta anélkül, hogy a korszakváltás a badeni eredetű népesség számára kataklizmát jelentett volna, bár a kapcsolatok nagymérvű megélénkülése mellett kisebb vándorlásokkal is számolnunk kell. Ezeket főleg a Somogyvár—Vinkovci kultúra és az Óbéba—Pitvaros csoport kialakulása esetében lenne nehéz tagadni, míg a Makó—Kosihy—Caka típusú leletanyaggal jellemezhető közösségek és a nagyrévi kultúra esetében a helyi népességnek a fentebb hipotézisszerűen vázolt kapcsolatrendszerben való aktív részvétele lehetett a jelentősebb tényező.