Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Történettudomány - Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezeték rendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám)
208 KOVÁTS VALÉRIA Az 5. különböző helyről származó víz azonos időben történő vizsgálatának eredménye után megállapítható, hogy a Kaposvári forrás vize feltehetően nem azonos a többi vízzel. Vízösszetétele azoktól különbözik. A többi 4 vizsgált víz összetevői megközelítően hasonló eredményt mutattak.^ A két különböző vizsgálattal, a vízszínezéssel, és a víz vegyi elemzésével beigazolódott az a feltevés, amely szerint a Kaposvári forrás független a Káptalan u. 2. sz. és a 4. sz. vizeitől. Ezt a feltevést bizonyítottnak fogadjuk el még abban az esetben is, ha a vizsgálatok során bizonyos hibalehetőséggel számolunk. A vízszínezés meghatározta a Káptalan u. 2. és a 4. sz. telek vizeinek egymáshoz való kapcsolatát. E két különböző vizsgálat együttes eredményéből mint alapból kiindulva, lehetőség nyílt a Káptalan u. 4. sz. csatornájának és vízvezetékének történeti vizsgálatára. Másrészt megkezdődhetett a vizek végleges rendezése, s így végsősorban a Káptalan u. 2. műemléki épület állagának biztosítása megtörténhetett. Gyakorlati megvalósítás -. A vízszínezési vizsgálat bebizonyította, hogy a Káptalan u. 2. sz. pincéjének nyugati szakaszán oly módon lehet a beázást megszüntetni, ha a 4. sz. csatornájának mesterségesen kiépített vízjáratát az eredeti állapotnak megfelelően helyreállítják. így a jelenleg felgyülemlett víz ismét lefolyna, s a Káptalan u. 2. sz. pincéjének nyugati szakasza kiszáradna. Javaslatunkra a csatorna vizének elvezetésére a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat ideiglenes megoldást dolgozott ki oly módon, hogy a Káptalan u. 4. művelődéstörténeti szempontból jelentős vízvezetékrendszerét megőrizze, s az utókor számára átmentse. Az omlás, illetve az akna helyét mint ideiglenes lejáratot kiépítették. A csatorna északi végét, mely egyben a kút déli oldalfala volt, megerősítették. Erre azért volt szükség, mert ez a fal már rossz állapotban került elő. A kútból beáramló vizet ideiglenesen felszerelt, zárt, kisméretű eternit csatornába bevezették. Ezt keresztül vezették a csatorna teljes hosszában, s a déli beomlott szakasztól a vizet átvezették a legközelebbi vízgyűjtő csatornába. A csatornafolyosó három szellőzőnyílásának beomlott felső szakaszát jelenleg nem bontották meg. Az egyik szellőzőnyílás a telken lévő kis alapterületű lakóépület egyik szöglete alatt van. Ezt a házat — a tervek szerint — az elkövetkezendő esztendőkben lebontják. A másik két szellőzőnyílás e házhoz tartozó kert alatt húzódik. Az aknák felső szakaszában az omláskor a nagyméretű kövek beszorultak, s ezek helyzete egyelőre 19 A vízelemzést a pécsi KÖJÁL-laboratórium végezte. Segítőkész munkájukért itt mondok köszönetet. megnyugtatónak látszik. A csatorna déli beomlott végének feltárása, további szerepének tisztázása a következő évek feladata. A Káptalan u. 4. sz. alatt megkezdett, s jelenleg is folyó régészeti és műemléki feltáró munka, s az ezt követő helyreállítás után kerülhet csak sor a csatorna és vízvezeték további kutatására. 20 A munka befejezése után az eredménytől függően a végleges helyreállításra is sor kerül. A csatorna ideiglenes helyreállítása és a víz elvezetése után a Káptalan u. 2. sz. pincéjének nyugati szakaszán a boltozat beázása megszűnt. Majd ezt követően néhány hónap múlva teljesen kiszáradt. A pince északi járatának végénél a víz hónapokon át azonos mennyiségben 21 , azonos helyen folyt. Ideiglenesen a vizet elvezették. A forrás intenzív vízhozama 10 hónap után egyszerre megszűnt. Ezt követően a pinceszakasz lassan kiszáradt. A pincének vízzel való elárasztását, majd a kiszáradást azonban nem lehet befejezettnek tekinteni. A káptalani levéltár birtokában a Káptalani jegyzőkönyv XXV. kötetében az 1871. évről már hasonló szöveg található. Az 52—60. sz. tételben az olvasható, hogy már 1871-ben jelentést tett Dobszay kanonok, hogy a Káptalan u. 2. sz. pincéjében forrás támadt. A víz a pincét elöntötte. A Ruprecht cég a boltozaton át lebocsátott szivattyúval kutat szerkesztett. A fenti adatot közlő Petrovics Ede tanulmányában 22 ehhez még azt is hozzáteszi, hogy ő még 1932-ben látta ezt, s tudomása szerint ez a kút a volt szomszédos Papi Otthon létesítésekor 1935-ben megsemmisült. Kérésünkre Petrovics Ede a Káptalan u. 2. sz. épület mélypincéjének északi szakaszát megtekintette, s a jelenlegi forrás helyét azonosította a múlt századi forráshellyel. 23 Tehát az egykori forráshely azonos volt a jelenlegi hellyel. A fenti adat igazolja, hogy a Káptalan u. 2. sz.-ban időszakos karsztforrás feltörésével kell számolni, s a víz behatolása a pincébe bármikor bekövetkezhet. A Káptalan u. 2. sz. és környékének vízvezetékeivel kapcsolatos rendezetlen állapotra utal Petrovics Edének egy másik adata. Eszerint, 1920-ban „Megrongálódtak a vízvezeték facsövei, melynek következtében a falak teljesen átnedvesedtek. Rendbehozataluk 11 952 Koronába került." 24 A facsövek feltehetően a XVIII— XIX. sz. elejéről származ20 Az Országos Műemléki Felügyelőség kutatást végző régésze, G. Sándor Mária 1975-ben megállapodott a Janus Pannonius Múzeum Igazgatóságával, hogy munkájának befejezéséig a területen más kutatás nem kezdődik, ill. nem folytatódik. 21 Átlag háromnaponként mértük a feltört víz menynyiségét. Ez percenként 4— б liter volt. 22 Petrovich (1956) 46. 23 A helyszín azonosításánál nyújtott szíves felvilágosításért ezúton mondok köszönetet Petrovich Edének. 24 Petrovich (1956) 46. 62. jegyzet.
