Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezeték rendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám)

PÉCS KÖZÉPKORI VÍZVEZETÉK-RENDSZERÉHEZ 209 hattak,

25 s az átnedvesedés azt igazolja, hogy még 1920-ban víz volt bennük, tehát működtek. A bejegyzés szerint ezeket a tönkrement csöveket kicserélték, helyükre vascsöveket helyeztek, avagy teljesen megszüntették, kiiktatták a ház vízellátásából ezt a vezetéket az átnedvesedés után vagy csak később? Adat hiányában erre pontos választ nem lehet adni. A ház, illetve a környék vízrendezési problémáinak helyes felvetése, illetve megoldására vonatkozóan a Káptalani levéltár idetartozó anyaga adhatna bővebb felvilágosítást.

26 A Káptalan u. 2. sz. telek északi végében lévő működő kutat, 1972-ben a Janus Pannonius Múzeum reneszánsz kőtárának építésekor a kiállítási területbe beépítették, s a kút ennek megfelelően erősen módosult.

27 Ezzel a kút használata gyakorlatilag megszűnt, bár vizének vizsgálatára a vaslap eltávolítása után mód nyílik. A Káptalan u. 4. forrásának és csatornájának történeti vizsgálata: A Káptalan utcai csatorna és vízvezetékrendszert szerkezete és anyaga szorosabban körülhatárolja. Az anyag, technika, forma és szerkezet alapján középkorinak kell tekinteni. A jól kiégetett, lapos, jellegzetesen középkori téglák alkalmazása, s a vastag mészhabarcs kötőanyag is ezt igazolja a trias 25 A fából készült vízvezetékcsövek és a hozzájuk tartozó vaskarmantyuk datálása problematikus. Baranyai leletekre lásd: Németh 303—304. A Szigetvárhoz tartozó Domolos pusztán előkerült favezetékről emlékezik meg. Gosztonyi (1941) 32—33. és Somogyi 33— 40. a pécsi leletek ismertetésén kívül mindkét szerző török korinak datálja ezt az anyagot. Pataki (1934) 17'. Az Egerben feltárt facsövekből álló vízvezetékszakaszt pontosan datálja a XVI. sz.-on belül a hozzátartozó magyar épületrész építésének idejével. Egy név szerint ismert olasz várépítő személyének segítségével azonosítani lehetett a pozsonyi várban elkészített vízművet. Zolnay (1961) 54.-ben a budai és visegrádi leletek középkori eredetét bebizonyította. A facsövek legkésőbbi kész^'tési ideje sem ismeretes. Mivel a Káptalan u. 2. sz.-nál működő vezetékről van szó, ez már önmagában is bizonyítja, hogy ez nem lehet több száz éves. A facsövek időtartama különböző. A vörösfenyőből készült, hántolt csövek használati ideje igen hosszú lehet. Csaknem teljesen ép állapotban századokon keresztül változatlan ép állagúak maradhatnak. A csőben a vízkőlerakódás mennyisége határozza meg a vezeték használhatóságának időtartamát. Pécsi viszonylatban a lerakódás igen erőteljes, mivel itt csak karsztvízzel lehet számolni. 26 Sajnálatos módon a Káptalan u. 2. sz. épület minden részletére a módszeres műemléki kutatás nem terjedhet ki. Vö. Csemegi 3—30. jelentését. Régészeti kutatás nem volt sem az épületnél, sem a közvetlen környékén. Az épület helyreállítása és környezetének tereprendezése miatt erre belátható időn belül már számítani nem lehet. A további kutatáshoz támpontot már csak a levéltári anyag feltárásától lehet remélni. 27 A Reneszánsz Kőtár, s ezen belül a kút lefedése Pusztai Ilona, az Országos Műemléki Felügyelőség építészének terve és irányításával valósult meg. mészkő és tufa felhasználása mellett.

28 A csatornába helyezett vízvezeték jellegzetesen középkori építészeti módszer. Budáról ismert több hasonló földalatti csatornarendszer, mely a távoli forrásvizet a várba juttatta.

29 Számos adat bizonyítja, hogy Magyarországon, hasonlóan Európa más or28 Itt szándékosan nem beszélünk a vízvezetékcsövekről, melyeket nem tartunk a kutatás jelenlegi állása szerint önmagukban döntőnek. Az itt talált nagyobb méretű, durva, vörös csövek mellett a kisebb, finomabb, vékony falú szürke vezeték ugyanazon helyről való előkerülése is ezt igazolja. Zolnay (1961) 53— 54-ben szintén állást foglal emellett, vagyis elveti a cserépcsövek színének önmagában vizsgált kormeghatározó lehetőségét. Garády Sándor számos budai feltárása során, a rózsaszín vagy vörös csöveket török korinak tekintette, s a szürke színű grafitos cserépcsöveket középkorinak — írja Zolnay. Datálható bélyeges anyag bevonásával Zolnay bebizonyította, hogy mindkét színű cserépcső a XV. sz.-ban megtalálható Budán. A színek tarthatatlanságát bizonyítja, hogy a legutóbbi időben, Somogyi Géza a „Pécsi Műszaki Szemle" több közleményében foglalkozott a pécsi vízvezetékcsövekkel, s ő viszont a vörös csöveket rómainak, illetve újkorinak, a szürke grafitos csöveket török korinak vélte. Pécs viszonylatában a vízvezeték történeti vizsgálata hamis vágányra siklott. Már a kutatás korai szakaszában az egyoldalú formális tipológiai vizsgálat helytelen irányba vitte a részleteiben jó, de összefüggéseiben kellően alá nem támasztott következtetéseket. V. ö. Gosztonyi (1941) 30—39. munkájával a fentieket. Gosztonyi az előkerült leletek együttes részletes vizsgálatát nem végezte el, s így nem talált sem középkori vízvezetéket, sem középkori építészeti emlékeket, az apró nyomokról nem beszélve. Végül is arra a következtetésre jutott, hogy a rendkívül lazán beépített középkori Pécs városában ezeket nem is kell keresni, mivel ezek itt hiányoznak. V. ö. Gosztonyi (1939) 187. 29 Mátyás király híres vízműtervezője, Chimenti Canicia a budai források vizét a várba vezette. A Svábíorrás, Orbáníorrás, Városkút és Bélakút vizét cserepes ólomcsöveken át ciszternákba egyesítették, s a közlekedőedények törvénye alapján felvezették az alacsonyabb fekvésű várhegyre. V. ö. Zolnay (1956) 10—15 és U. ő. (1961) 36—43. A fent felsorolt technikai emlékeket 1973-ban Budapest XII. kerület tanácsa helyreállíttatta, s ezzel e jelentős művelődéstörténeti és középkori technikatörténeti emlékeket megmentette. Ezek funkicójukban és szerkezetükben azonosak a Káptalan u. 4. csatornájávaal, azzal a különbséggel, amely magából a kct különböző hely, illetve város jellegéből adódott. A Káptalan u. 4. sz. csatornája, bár kitűnően megépített, egyszerűbb, mint a budai. A pécsi csatorna donga boltozatú, s a Városkút forrásfolyosója csúcsíves. A gótikus forrásfolyosó képét közli a Budapest lexikon. 1262. Zolnay (1951) VIII. táblán a Színház utcai vízvezetékaknát is ismerteti, mely felépítésében szintén azonos a pécsi csatornával. Közel Budához, a budaszentlőrinci pálos kolostor területén végzett feltárás során a kolostor XV. sz. végén megújított vízcsatornáját is feltárták. Ez felépítésében szintén kapcsolódik a pécsi csatornához. Nagy 300., Feuerné: 11—54. tanulmányában a középkori budai vár nagy technikai csodája, a híres függőkert és a hozzá kapcsolódó vízmű művelődéstörténeti feldolgozását adja közre. A tanulmány kitűnően bizonyítja, hogy a török kor előtt, az európai művelődésszintbe a magyar technikai kultúra is szervesen beilleszkedett.