Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)
Néprajztudomány - Kresz, Mária: Egy mohácsi fazekasműhely termelése (1904–1912)
264 KRESZ MÁRIA darabszám szerint V. Az edények megoszlása érték szerint apró edények viszonylag kevesebb számban készültek." 9 Hódmezővásárhelyen is például kistányérból 1520% készült, a tányér mennyisége vezetett 40-50%kal, míg a tálak együttesen 30%-ot alkottak. Csákváron is 50% tányért csináltak a tálasmesterek, a tálak százaléka pedig a nagysággal arányosan fokozatosan csökkent. A legnagyobb tál csak i%-ban készült. 10 A különböző kereskedőknek Scheidlerék nem egyformán készítették az edényt. (L. VI. diagram.) Fő szállítójuk az a Simonovics István ,,úr", korsósból lett kereskedő, akinek korábban a házában laktak és aki „hajón" vitte az edényt felváltva Zimony és Pancsova felé. A füzetben minden év végén feltüntetik az évi eladás végösszegét, főleg a „hajóra rakodás" mennyiségét. A mellékelt diagrammon szemléltetjük, mekkora tételeket adtak el Simonovicsnak. Ez a mennyiség főleg az első három évben volt óriási, legnagyobb 1904-ben: 35438 darab. A legnagyobb egyszerre átadott tétel 1906 október 4-én volt, közel 12 000 darab, azaz 8 égetés eredménye. E mellett csekély a Tóth Mihálynak eladott mennyiség, amit „vagonban" vitt tovább. Valószínűleg a csomagolás nehézségei miatt tálat nem, csak kistányért és tányért vett át, mindegyikből 10001100 darabot. (Kivéve egy alkalommal 1907 augusztusában. Egyszer 1906-ban Simonovics is „vagon" számára vett edényt, akkor ő is csak kistányért és tányért vásárolt.) Az edény összességének arányát valamennyire módosítja a „vagon" számára készített tányér mennyiség. Tóth Mihály általában az esztendő 9 Kresz i. m. 356. 10 I, m. 332, 348. első vevője volt, januárban meg március elején jelentkezett, amikor a hajózás még nem, vagy csak alig indult meg. De kivétel is előfordul: augusztusban és májusban is vett át edényt, de akkor is csak tányért, kistányért. Jordánné, özvegy fazekasasszony, általában az esztendő utolsó vevője volt. Amikor már a hajóra szánt nagy rakomány elment, akkor ő is átvett „egy kemence vásári edényt". Többnyire nincs felsorolva, hogy hány darabot, milyen összetételben, kivéve 1912-ben, amikor 5 ízben Jordánnénak adtak el, májusban 312 köcsögöt, ősszel pedig három alkalommal, kistányért, tányért, és nem részletezett „,edényt" (ez valószínűleg a tálak gyűjtőneve). Miholáczi kereskedő csak egy alkalommal szerepel, 1907-ben elhanyagolható mennyiséget adnak el neki 23 Korona értékben. 1912-ben egy kályhás ц Korona értékű árut kap. A termelés összesített mennyiségének változását grafikon szemlélteti. (VII. grafikon) Legmagasabb az első évben, 1904-ben volt, akkor 36438 darabot adtak el, tehát 24 kemence edényt, ami havi kétszeri égetésnek felel meg és napi átlag 100 darab készítésének. A következő évben valamelyest csökken, 28071 darab, majd újra emelkedik, 33 599 darab, de attól kezdve minden évben csökken, csak az utolsó két évben emelkedik újra. Legalacsonyabb 1910-ben, 20 523 darab, ebben az évben csak 14-szer égettek. Kiszámíthatjuk: legalább egyszer égettek minden hónapban, de gyakran kétszer. Minthogy a füzet minden tételnél megemlíti az árat, módunk van az árak emelkedését tételenként megfigyelni. 1904-től kezdve folytonosan emelkedik az egyes edény ára, különösen két esztendőben ugrik meg, 1905-ben és 1907-ben.
