Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Bodgál, Ferenc: Borsodi adatok az aradi vértanúk nótájához

232 BODGÄL FERENC (13) Sürög-forog már a hóhér a kötéllel, Számolni egy magyar hősnek életével. Damjanics meg igy kiált fel nyugalmában: „Vigyázz fattyú! Fel ne borzold a szakállam!" (14) Aradi vár, aradi vár, halálvölgye, Hires nemes magyar hősök temetője. Viruljanak környékeden vér virágok, Felejthetetlen légyen az ő halálok. Megtaláljuk az aradi vértanúk nótáját egy Mályinkáról származó, 1938 körüli gyűjtésben (HOM Ad.: 636. 15—17.): (1) Jaj de busán süt az őszi nap sugara Az aradi vártömlöcnek ajtajára Abba szenved tizen-három magyar vitéz Aki a tömlöc fenekén halálra kész. (2) Nyilik már a tömlöc ajtó vasas zárja Jöjjetek ki bus magyarok a halálra Búcsúzzatok el egymástól mind örökre Ugy száljatok ugy menjetek egy jobb életre. (3) Ki is jöttek elsárgulva haloványan El is búcsúztak egymástól katonásan Gyerün(k) pajtás fel az égbe az Istenhez Hogy forditsa a szemét le a magyar népre. (4) Elitélték sorba mind a tizen-hármat Szőttek-fontak a nyakukba ezer vasat Mintha méltók nem lettek volna golyóra Katona és félfiunak illő módra. (5) Damjanicsot hagyták végső vértanúnak Hogy érezze kin ját, terhét a bosszúnak Hiszen én a harcban is az első voltam Mért hagytatok hát a halálban utolsónak? (6) És megáll az akasztófa tövébe Megöleli megcsókolja keservében Isten hozzád szabadságnak kereszt fája Rajtad halok meg hazámért nem sokára. (7) Sürög forog már a hóhér a kötéllel Számolni egy magyar hősnek életével Még akkor is felkiáltott ily bosszúsan Vigyázz hóhér ne borzold fel a szakállam: (8) Ott áll köztök mankójára támaszkodva Mint egy félre dűlő templom tornya A németek buta képpel bámulának, Hogy bátran mond jóéjszakát a halálnak. (9) Aradi vár, aradi vár sötét völgye Tizenhárom magyar vitéz temetője Sirotokon viruljanak vérvirágok Felejthetetlen légyen halállotok. Ha most összehasonlítjuk az itt közölt dalokat Lévay versével, a következőket állapíthatjuk meg. Lévay verse 1. versszakának utolsó két sora nem azonos az itt szereplőkkel. Itt a mályinkai variáns eltér a 3. sorban az előzőektől. A 2. versszak szövege sem azonos a Porcs János által közölttel, az egész versszak hiányzik a mályinkai variánsból. A 3. versszakban is lényeges eltérést találunk, s ez a mályinkai szövegben a 4. versszakkal mutat hasonlóságot. A 4. versszak a mályinkai variáns 4. versszakának utolsó két sorával mutat hasonlóságot. Lévay 5. versszakának variánsa a Porcs által közölt 4-ik, illetve a mályinkai 2. versszak. A 6. versszak a Porcs-féle 5-ikkel, illetve a mályinkai 3-ik versszakkal mutat némi hasonlóságot. A 7. és 8. versszak mindegyik dalból hiányzik, a 9-ik versszak a Porcs-féle 6-ikkal mutat némi rokonságot. A 10-ik versszak eseménye megtalálható a Porcs-féle 7-ik és a mályinkai 5-ik versszakban. A 11. versszak mindkét variáns 8-ik versszakával mutat rokonságot. A 12-ik versszak nem található egyik variánsban sem. A 13-ik versszak a Porcs-féle 13-ik, illetve a mályinkai 7-ik versszakkal mutat rokonságot. A 14-ik versszak a Porcs-féle 9-ikkel az első két verssorban mutat némi hasonlóságot. A 15-ik versszak valamennyi dalból hiányzik. A 16-ik, utolsó versszak a közölt variánsok utolsó versszakaival mutat rokonságot. Az aradi vértanúk nótájával legutóbb Sándor István foglalkozott, aki az általa ismert öt kéziratos lejegyzést, — köztük egy mezőkövesdit is — összehasonlítja soronként Lévay versével. A folklorizációnak szerinte kétféle módja lehetett: Ha az elsőbbség Lévay versét illeti, úgy a következőknek kellett történni: 1. Lévay József verse az önkényuralom ellenére kéziratos formában bizonyos nyilvánosságra tett szert. Költeményét valaki átdolgozta, népszerűbbre hangolta. 3. Ez a változat ponyvára került. 4. A ponyvaszöveg teljesen kiszorította a köztudatból Lévay korábbi, s már bizonyos publicitással rendelkező költeményét. 5. Végre Lévay verse megjelent. Ha viszont a nép ajkán élő variáns csoport korábbi voltát tételezzük fel, úgy Lévay versének kialakulását az alábbi módon képzelhetjük el: 1. Ismeretlen költő verset írt az aradi vértanúkról, mely az önkényuralom viszonyai között népszerűségre tett szert. 2. Lévay megismerte, átalakította, átdolgozta a verset. 3. A politikai légkör javulásával közzétette a költeményt. Sándor István a folklorizáció utóbbi módját fogadja el. (S. I. : Az aradi vértanúk nótájáról. Ethn, 1967. 507—522.) A közölt variánsok, Aristogoton és Porcs János megjegyzései azt mutatják, hogy az aradi vértanúk dala lényegében a néprajzi kéziratos feljegyzésekben meglévő formákban már a szabadságharc után legalábbis Borsodban ismert volt. „Vármegyénk szülöttje" alatt elsősorban Lévayra kell gondolnunk, aki Borsod megyében mint író és közéleti ember is eléggé ismert volt. Rendszeres kutatás révén még bizonyára sok variáns fog előkerülni az ország különböző vidékéről, s ezek alapján esetleg a folklorizáció folyamata új megvilágításba kerülhet. BŐGD ÁL FERENC barátunk tragikus hirtelenséggel elhunyt, cikkének megjelenését már nem érhette meg. — Őrizze emlékét ez az irása is ! A szerkesztő